1

Huss, huss, hazatér a madár.
Reggel az erdőbe röppen,
Messze túl a nyolc irányon,
Közeli felhős csúcsra ül.

Nem jön érte könnyű szellő,
Szárnyát tárja, vágyát űzi,
Társait nézi, csiripel,
Tiszta árnyék lesz rejteke.

2

Huss, huss, hazatér a madár.
Égbe szárnyal, tovarepül,
Mégsem vágyik vándorlásra,
Ha erdőt lát, szíve repes.

Felhőbe futva bucskázik,
Csiripel és haza is tér.
Bizony hosszú a messzi út,
Mégis őrzi az örömét.

3

Huss, huss, hazatér a madár.
Erdőbe ér, bizonytalan.
Az egekre gondol talán?
Régi fészkét látva örül.

Sehol sincs már neki társa.
Mégis összecseng minden hang.
Az esti, friss levegőben
A messzi távolba gondol.

4

Huss, huss, hazatér a madár.
Hideg ágon szárnyát hajtja,
Erdőszélen innen marad,
A fák tetején alszik el.

Hajnali szél hűvöse kél,
Boldog hangok kavarognak.
Hol lövik ki azt a nyilat?
Fáradt madarunk rá se ránt.

*

Az írás eredeti címe és a felhasznált szövegkiadás: 归鸟in A. R. Davis, T’ao Yüan-ming Volume II., Cambridge University Press, 2009