Serge Agnessan: És végül mi más
Fotó: Flickr / @yb_woodstock
Serge Agnessan: És végül mi más

És végül mi más, ha nem az éjjeli utak milliárdja, amiket fénnyel áraszt el egyetlen hívott, remélt, várt szentjánosbogár hátsó fele?

Engem soha nem tanítottak meg hallgatni

otthon régóta ezt mondogatják:

„Beszélj, beszélj, beszélj a lángoló gumiabroncsaimról, és azokról, akik arra várnak, hogy mikor köpök”

én soha nem ismertem a kétségbeesés másik nevét, azt, amelyik a földet sírásra kényszeríti, és ami megrajzolja az íriszek gránitvers körvonalait

(Egy öregember rádiót hallgat: „Éljen a forradalom! Üdvözlet, szegénység földje! Le a reménnyel és megálmodott ősanyánk virágzó könnyeivel!)

*

A vers eredeti címe és megjelenési helye: Et puis quoi d’autre... , in: Carrefour-Samaké, Poètes de brousse, 2018.

A vers szerzőjéről
Serge Agnessan (1987)

Elefántcsontparti író, költő.

A fordítóról
Izsó Zita (1986)

Gérecz Attila-díjas költő, drámaíró, műfordító, az 1749 szerkesztője. Legutóbbi kötete: Éjszakai földet érés (Scolar Kiadó, 2018), legutóbbi fordítása: Rafael Pinedo: Plop (FISZ-Kalligram, 2019).

Kapcsolódó
Serge Agnessan: Carrefour-Samaké (1.)
Serge Agnessan: Carrefour-Samaké (2.)