A határok türelmetlenségével kérdezzük:

„Hogyan imbolyogjunk végig egy utcán, a lehető legkevésbé feltűnően, a leginkább terméketlenül, a legkevésbé feledékenyen, a legtöbb emléket őrizve a vérről, és főleg a lehető legkevésbé türelmesen most, háború idején, anélkül, hogy elnyelnénk a tömegsírokat?”

Félholdas éjszakai tájon fog először megtörténni. Egy csapat fegyverekhez szóló gondolkodó próbál eljutni ide. Boszorkánydoktorok, dozók[1] és egy révész költő is. Ha el akarnak érni a helyre, el kell sétálniuk a legközelebbi kőfalig, és ott egy hang nélkül a bőrükbe kell vésniük Bábel remélt határait

a kőfal messze lesz, túlságosan messze a jövőbeni tenyérjósoknak. De mindenki egyetért majd azzal, hogy egyesülni kell a nyelv hullámaival.

(És nem létezett többé a határok világa. És mindenki látta, hogy ez jó. Ámen!)

*

Jegyzetek:

Carrefour-Samaké egy forgalmas közlekedési csomópont Abidzsánban, Elefántcsontpart legnagyobb városában (mely korábban az ország fővárosa volt.)

[1] Tradicionális vadászcsoport Elefántcsontpart északi részén.