Serge Agnessan: Carrefour-Samaké
Fotó: Yacouba Gbane
Serge Agnessan: Carrefour-Samaké

A határok türelmetlenségével kérdezzük:

„Hogyan imbolyogjunk végig egy utcán, a lehető legkevésbé feltűnően, a leginkább terméketlenül, a legkevésbé feledékenyen, a legtöbb emléket őrizve a vérről, és főleg a lehető legkevésbé türelmesen most, háború idején, anélkül, hogy elnyelnénk a tömegsírokat?”

Félholdas éjszakai tájon fog először megtörténni. Egy csapat fegyverekhez szóló gondolkodó próbál eljutni ide. Boszorkánydoktorok, dozók[1] és egy révész költő is. Ha el akarnak érni a helyre, el kell sétálniuk a legközelebbi kőfalig, és ott egy hang nélkül a bőrükbe kell vésniük Bábel remélt határait

a kőfal messze lesz, túlságosan messze a jövőbeni tenyérjósoknak. De mindenki egyetért majd azzal, hogy egyesülni kell a nyelv hullámaival.

(És nem létezett többé a határok világa. És mindenki látta, hogy ez jó. Ámen!)

*

Jegyzetek:

Carrefour-Samaké egy forgalmas közlekedési csomópont Abidzsánban, Elefántcsontpart legnagyobb városában (mely korábban az ország fővárosa volt.)

[1] Tradicionális vadász csoport Elefántcsontpart északi részén.

A vers szerzőjéről
Serge Agnessan (1987)

Elefántcsontparti író, költő.

A fordítóról
Izsó Zita (1986)

Gérecz Attila-díjas költő, drámaíró, műfordító, az 1749 szerkesztője. Legutóbbi kötete: Éjszakai földet érés (Scolar Kiadó, 2018), legutóbbi fordítása: Rafael Pinedo: Plop (FISZ-Kalligram, 2019).

Kapcsolódó
Serge Agnessan: És végül mi más