María do Cebreiro: Szerelmes vers
Fotó: Wikipedia / Ute Kraus
María do Cebreiro: Szerelmes vers

Hogy terjed a folt?

(Úgy, mint a szerelem.)

Tagadni a kéket több, mint megnevezni.
Nem beszélek a tengerről: már nem lehet.

Dobógömbök dobókockák helyett, hogy kiiktassuk a végzetet.

Az öregek és a foglyok a barázdákban időznek.

Aztán bőr bőrt súrol,
hogy elfedje a sebezhető részeket,
vagy elfehéredik ott, ahol senki se látja.

A halászhálót szövő nő
kinyitja tenyerét.
Meg akarja mutatni a repedéseket.
A sötétség pedig csak azért jön el,
hogy láthatóbbá tegye a pusztítást.

A földön túl az idő időbe karol.

Ahogy kirobbannak a hajók, az univerzum gyanakodni kezd.

A lábnyomok felhevítik a hold fényét.
A galaxisok kitágulnak.
Néhány fekete lyuk megtanul beszélni.

Az űr meghódítása visszafordítható.
A birodalmaknak nincs belseje.

A kéknek csak az időn kívül van helye.

*

A szerző jegyzete: Az Ámor-típusú kisbolygók olyan aszteroidák, melyek kevesebb mint 1,3 AU távolságra keringenek a Naptól. Nagyjából ötszáz bolygó tartozik ebbe a típusba. Földbecsapódásuk valószínűsége egymillió év távlatában 0,001%

 

 

A vers szerzőjéről
María do Cebreiro (1976)

Galegó költő, egyetemi tanár.

A fordítóról
Urbán Bálint (1984)

Irodalmár, műfordító. Az ELTE BTK Portugál Tanszékének oktatója. Legutóbbi fordítása: Gonçalo M. Tavares: Tánckönyv (Typotex, 2019)

Kapcsolódó
Szőlőlugas és sebek (Ismael Ramos verseiről)
Urbán Bálint (1984) | 2021.06.12.