Délelőtt Salát Gergely egy kiváló esszében vázolta fel Kína és a háborús irodalom kapcsolatát, most a Tang-kori Lu Lun verseit olvashatjuk az ő fordításában.
Határvidéki dalok
1
Vesszőin sólyomtoll, íja aranysárga,
hímzett lobogója fecskefarok mása.
Emelkedik, jelt ad, s rövid parancsára
Húúú! – zeng ezer harcos csatakiáltása.
2
Sötét volt az erdő, a szél füvet hordott,
feszítette íját éjjel a tábornok.
Reggel találta meg fehér madártollát,
kilőtt nyila szikla résébe fúródott.
3
Sötét hold, magasan szállnak a vadludak,
éjszaka lelt a kán menekülőutat.
Küldenénk utána könnyű lovasaink,
de vastag hó fedi íjukat s kardjukat.
4
Kezdődjék hát a táborban fényes örömünnep,
barbárjaink dicsőítsék sok győztes hősünket!
Igyuk tele jól magunkat, táncoljunk páncélban,
remegjenek hegyek s folyók, ha dobok dördülnek!
Találkozás egy sebesült katonával
Amikor menne, sok hege gyötri, ha áll, szájába nem juthat falat.
Háta mögött út, ezer mérföldnyi, ám haza nem jut, bármennyit halad.
Haja bozontos, üvölt gyászosan, kínjában hosszú határfal alatt –
süvölt féktelen őszi szélroham, s hegyes vas szúrta sebébe harap.
