Ugyan bizony hány elem kell
Egy igazi, remek dalba,
Hogy fogadják élvezettel,
S az értő is kedvvel hallja?

Szerelem mindig az alfa;
Daloljunk ezt megfogadva –
Ha versünk’ ez átalhatja,
Mindjárt kedvesebb a hangja.

Pohárcsengés, ne feledd, kell;
Áldja bor rubinját versed –
Szeretőkre, borivókra
Vár a koszorú, a legszebb.

Csatazaj is hogyne kéne!
Trombitaszó; sereg küzdjön;
Ha fellobog szerencséje,
A győztes hős istenüljön.

Végül, jegyezd meg, tanítvány:
Szükség van a gyűlöletre;
A költő, ami rút, hitvány,
Azt magához ne ölelje.

Ki e négy őserőt bíró
Elemet vegyítni tudja,
Háfiz módján boldogíthat
Minden népet újra s újra.