1.

És nem lehetett hallani a tompa puffogást. Hagyni kellett, hogy fölemelkedj belé,
a megszámozott alkatrészeket elfogadni, és beépíteni, rejtve, de valószínűleg nem teljesen lemerítve. A mozdulatlanság mozdulatlanságba süllyedt. Nem lehet csak úgy belekormányozni, nem tudsz gyorsítani, nincs előre kiszámolt úticél, amit aztán megérné megkeresni, és kitörölni. A leginkább idegen talán még mindig az azonos színű overál volna, mikor összepréselik. Váltóolaj, hogy ellenőrizd a pozíciód, belülről történő azonosítás, mely egyfajta vákuumot hoz létre. Egy alkatrészt egy halom másik micsoda alatt hagyni, egydimenziós probléma, arányos az elmozdulással. Ezt a típusú határréteget nem lehet csak úgy lecsapolni, hogy a végén felismerhető is maradj.

2.

A következő vonás, mikor elnyelni készül, még csak a felénél tartasz. A távolság aközött, míg arra vársz, hogy a gerinced elroppanjon, és amíg megfogalmazódik benned egy összefüggő válasz. A rézsútos vonalak, ha belejössz, egy ponton összeérnek, ablakká, mely egy korábbi énre nyílik, míg abban reménykedsz, hogy versenyre kelhetsz a magassággal. Aki jól tűri az ilyesmit, és ki tud csusszanni, a sarkoknál konzisztens marad, és vonalai mentén az izzadság kicsapódik. Egy ponton túl nincs mentség arra, hogy kiásd magad. Csak addig a ferde átlóig jutnék el, miközben egyetlen célra koncentrálok, összpontosítva, míg el nem érem a vastagságot, a szám és az orrom végleg mozdulatlan marad.

3.

Emlékszem az első elektromos kábelemre, alig vártam, hogy magamra próbálhassam, és kiderüljön, milyen érzés. A körülötte körkörösen cirkuláló légréteg az óramutató járása szerint, a félelem, amelyben megébredsz, az egyenletes, kiszámítható mozgás, amelyen át váratlanul zuhanni kezdesz, és messze alatta: a következmények. Nem volt szándékos a károkozás. Gyakorlást igényel, hogy meglásd őket. Ha egyszer már túljutottál a törésponton, a lejtés tested részévé kell, hogy váljon. Ha a felkészülés nem megfelelő, hirtelen minden elsüllyed. Ha ébredéskor mégis rátalálsz magadra, emeld fel a karod, és hívj.  

4.

Kizárólag a bőr megőrzésére gondolva, nem törődve a test formájával, kifelé nyújtóztam. Ahogyan a statikus vonal minden felesleget lekapart, egyes időpillanatok körbepörögtek a szobában, kötöttségek nélkül, kísérletet téve a megtapadásra. Nem szándékoztam túl közel engedni. Egyenesen felfelé lesve a hozzávetőleges formára – csak efelé tekinthetsz, ha azt akarod, hogy valósággá váljon – láttam, ahogyan a fehérsége átfordul, végső formát ölt, hogy beleugorhass, egy teljesen más világ, amely segít, hogy minden elemét újra összenyomd. A jelentés esszenciája egyenesen átszelte a csontot. Egy pillanatra hagytam, hogy elillanjon, várva a roppanást. 

5.

És a helyzet elsöprő léptéke olyan helyre röpítette elmémet, ahol megkezdődött az önszerveződés. Mert tényleg annyira laposan és könnyedén tárolható, hogy a közepe, amely olyan puha és alattomos, felfogja a nyomást. Hogy beássak alá, vagy ellentartsak, hogy tényleg rugózni kezdjen, döntenem kellett. Volt egy pillanat, egy négyzet, egy kocka alakú forma, amit senki se látott és át sem törhetett. Valami megkönnyebbülés, egy másodlagos szint, amelynek nem tudtam ellenállni, és belülről tárult fel. Az egyik átkelés során már kézzelfoghatóvá vált. Akár elereszted, akár mész és megölöd, ez a dolog bizony megmarad belül.

*

Fordítói jegyzet:

Az In Dreams I’ve Had of Falling című szöveg egy olyan, Iris Colomb és Nick Nightingale által jegyzett kollaboratív performansz eredményeként jött létre,  amely a költészetet és a Shibari, vagyis a hagyományos japán gúzsbakötés praxisát ötvözte. A versírás módszere tükrözte a Shibari közben megkötözött és felfüggesztett alany fizikai és érzelmi reakcióit, s a feszültségek textuális leképezése miatt mindegyik versszak egymástól távol álló tevékenységek, illetve róluk szóló szövegek egymás mellé helyezéséből alakult ki. Így a testi kiszolgáltatottság, a test feletti uralom elvesztése, valamint a Shibari során szükséges precizitás olyan tevékenységek montázsán keresztül mutatkozik meg, mint az autózúzás és a búvárkodás, a lavinák és kalligráfia, a balett
és a vízáramlatok, az ejtőernyőzés és a taxidermia, vagy a kötéltánc és az állatcsapdák használata.