Nincs semmim,
csak egy szőrlabda a szegycsontomon
mint a teheneknek. S kétszínű nőszemélyhez
illő nedvedző mellem.
Felfal egy nordikus kobra
lomhán és pontatlanul,
s én örülök, hogy ilyen a halál.
Pizsamámat vámpírok és indiánok közé hajítsátok.
A lányok csak bulizni akarnak.

Alszol mellettem, mint egy hegy
s még csak nem is horkolsz,
s még csak meg sem ölelsz.
Éjjel néha felböfögjük
az emlékeket
s ti szépen egymás után
egykori férfiakból
irodalommá váltok.

*

A vers eredeti címe: Irene Solà: Bestia