Le akartam írni
a krónikus féloldali fejfájást,
mint az egyetlen bizonyítékot arra,
hogy
a kémiai folyamatok
a nagy agyamban
szabályosan működnek.

Úgy terveztem, hogy ezzel kezdem:
nem elég a két kezem,
hogy megtámassza a fejemet.

De az került a papírra,
hogy egy ismeretlen pisztolyból
kilőtt golyó
széttépi
a sötét stabilitást,
és hatalmas zavar támad,
hasadás,
és szilánkok csapódnak egymásnak –
darabok,
melyeknek nincsen közös múltjuk.

A gyönyör is –
ahogy az érintkezési pontok
egyetlen emlékezéstől
összerándulnak.