sok gyermekem van –
néhányból már isten lett
tőlük halálomig féltem.
utána pedig még jobban.
haldoklás közben a kezembe fogtam a legdrágábbakat:
a fuvolát és a maradék tűzifát
az istenek elvették az eszét,
hogy ne gondoljon a legfontosabbra
a seb szomorú dalokat fütyült a szélbe
a sámán beleszeretett
majdnem teljes szívéből
fehérebb, mint a fehér ember vére
de náluk a vér pirosabb és a magok is sűrűbbek
a nők gumókat ettek
a férfiak pedig rendes dolgokat
a lány három tojást tojt. A legkisebbet
feldobta az égre és elnevezte napnak
olyanok voltak, mint a fogak –
egyesek zápfogak, mások – metszők
a lány pedig – mint egy tejfog
a lány szégyenkezve dobálta meg kövekkel
háromnapnyi tartalékfeleséggel távozott
úgy éltek, mint az istenek – a húst vérrel öblítették le
elmondták, hogy ehetőnek tűnök
neki gyengéd szíve volt,
de erős koponyája
*
A mű eredeti címe és megjelenési helye: Игорь Голубенцев: Благоприятные приметы для охоты на какомицли, Aster-X Kiadó, Szentpétervár, 2004.