Óraarcú macskaszembe süpped a nyár
És mogyorószínű végtagokba 

17 frank egy kosár barack
A negyedik napon kezd rothadni a nyár

Tavasszal lassan ettünk, vesztegettük az időt
Csak a fényre, a színekre és a hangulatra figyeltünk 

Néztük, ahogy a posztimpresszionisták utolsó estéjén
Megmoccan a szőlőfürtök árnyéka

A függőágyon mélyülnek a fények
A lebegő függönyön halványodnak

Jól látható minden meghúzott ecsetvonás
Az utolsó megrepeszti a szőlőszemeket

Már augusztus van 
Ez már a Vadak ideje

Soha többé nem lesz elég a fény
Belefáradtunk a hangulatba

Ez a legérettebb, legrohadtabb nyár
Fecsegésünk kúszik, mint a szőlőkacsok

Fáraszt a stílus
Ha létezik egyáltalán

A stílus olyan, mint a hó
Könnyen meglátszik rajta a piszok

Bár a hó nem létezik
A függőágy most hangsúlyosabb, mint valaha

Jobban látszik, mint az áprilisi írisz vagy a hatórai ital
Bár semmi sem létezik annyira, mint a futballközvetítések 

Egyik vendégünk, a kínai építészet kutatója megszólal:
Manapság már csak a fegyveres felkelések ilyen tragikusak

Meg persze a futball
Nagyon ráérősen eszünk

Füstölt lazac, rák és homár
Nézd csak mekkora ez az osztriga

Bárcsak megszabadulhatnánk
Baloldali szimpátiánktól

1906-ban Cézanne útközben viharba került, aztán a műtermébe érve
Levette a kalapját, kabátját majd eldőlt az ablak előtt

Még észrevette az asztalra borult almáskosarat
„The appleness of the apples”
Az alma és az árnyéka, három koponya

Gardrób és vizeskanna, agyagedény
Félig nyitott fiók, óra

Az arányok nem is olyan fontosak, gondolta
Mindegy, hogy vízszintes-e az asztal

Aztán meghalt
Csukott szemhéjának vonala mint az óramutatók három órakor

Nem lesz elég ennyi
Következzen Matisse

*

A szöveg eredeti megjelenési helye: Hszia Yü: Salsa. Tajpej: XianDaiShi, 1999.