Hrisztya Vengrinyuk: Szám és Kereszt
Fotó: Daniel Abbatt / Pexels
Hrisztya Vengrinyuk: Szám és Kereszt

Kezek kiáltanak a földből:
Oldozzatok el, elzsibbadtunk, akár egy sarokkő.
S a lábak, a kisebzettek,
A bakancsban homok meg sár, úgy horzsol!
Vegyétek le, rázzátok ki, fehér kendővel tekerjétek be.
A szemeket nem csukta le senki.
Hamu és könny a szemhéjak alatt.
Gyűjtsétek csak össze, és adjátok a hóhéroknak
Irtószernek, tőlem.
Osszátok szét közöttük, mint Jézus a halat és kenyeret.
Jusson mindenkinek, ki karddal érkezett.
Szórjátok vízbe, töltsétek golyókba.
Ebek szedjék a lábukat,
galambok vigyék
/a halált nekik, nekünk a sóhajt/.

Legvégül bogozzátok ki a hajamat,
Fésüljétek ki fésűkkel meg bordákkal.
Hiszen olyan már, mint a vasdrót.
Fonjatok belőle farkascsapdákat meg kelepcéket.
S háromszor kiáltsátok nevemet
/az én halk nevemet/,
Amit magam se ismerek már.
Csak egy szám és egy kereszt.
Mindörökké
Csak
Szám
És
Kereszt.

2022.09.18.

*

A vers eredeti címe: Номер і хрест.

A vers szerzőjéről
Hrisztya Vengrinyuk (1987)

Ukrán író, költő, irodalomtörténész, festő. 

A fordítóról
Ceszárszkaja Maja (1951)

Tolmács, műfordító, költő. 

Kapcsolódó
"Erről a szörnyűségről a világ minden nyelvén beszélnünk kell" (Beszélgetés Hrisztya Vengrinyukkal)