Dada napernyő

Nem tetszik nektek a kiáltványom? Neheztelve érkeztetek ide, és máris kifütyülnétek, meg sem hallgatva, mit mondok? Csodás! Csináljátok csak, a kerék forog, forog már Ádám óta, semmi nem változott, csak annyi, hogy két lábon járunk négy helyett.
Ám nagyon jól szórakozom rajtatok, és úgy szeretném meghálálni a kedves fogadtatást, hogy Műűűvészetről és Költészetről beszélek nektek, satöbbi, satöbbi, ipekakuána.
Láttatok már az utak mentén, a csalán és a defektes gumik között telegrampóznát növekedni keservesen?
De ha lehagyta a szomszédait, olyan gyorsan halad fölfelé, hogy már nem állíthatnák meg… sohasem!
Kinyílik fent az égbolton, kigyullad, felduzzad, már napernyő, taxi, enciklopédia vagy fogpiszkáló.
Most meg vagytok elégedve? Csak ennyit akartam mondani. Ez a Kööltészet, higgyétek el nekem.
 Költészet = fogpiszkáló, enciklopédia, taxi vagy napernyő-menedék, s ha még így sem lennétek elégedettek…
                   A NESLE-TORONYBA VELETEK!

Passzus a Szaturnuszról

A szó gyorsabban vágtat egy futóbajnoknál, foglyul ejtik, s személyes történetté vagy műalkotássá alakítják. Óvakodjatok a cselekményrészlet-tolvajoktól.

*

Egy vurstli olyan, mint egy gyűlés vagy egy csoportosulás. Mindenki egyszerre kiabál. A tolvaj „fogják meg, tolvaj”-t kiált, a becsületes ember a tömeggel küzd. A gazdag koldusbotra kerül, a szegényt flitter borítja. A kereskedő szőnyegeit és takaróit borítja magára, és ő lesz a király. Olyan meglepő ez, mint ahogy egy szellem-inas is ott van mindenütt, még egy gondtalan és vidám ünnepen is. 

*

A költészet nem gondol a holnappal: nem szereti a nehéz polgári ruhákat; trikóban van, áttetsző. Leginkább egy pillangó – vannak azonban műkedvelők, akik tűt szúrnak a testébe. De ne higgyétek, hogy így fájdalmasabb a repülés: csak mozgalmasabb – véget nem érő részegség, a tű viszont PROPELLERRÉ válik.

*

Azt hiszitek, a költészet bokszmeccs…  Inkább lóverseny, kerékpárverseny vagy éppen futóverseny.

*

Ahogy e hóhéri csendet érzékeljük az arcotokon, elönt minket a szégyen. Micsoda gyűlölet, neheztelés és gonoszság gyűlt fel e nyugalom mögött! Higgyetek nekem: okádjátok ki szitokként magatokból, írjátok le, kiabáljátok ki mindenki előtt, s megkönnyebbültök majd! A szellemnek éppúgy megtisztulásra van szüksége, mint a testnek. Mindent kimondhatunk haragunkban, s a szívünk tiszta marad.

Az „ismerd meg tenmagadat” annyit tesz mint

„Szappanozd be tenmagadat, mielőtt másokat beszappanoznál”.

Küldemény Japánból

Doktor Li-ti-pi halottszemlére hívott. Mindez Csiu Hang halottasházában történt. Az asztalon kiterítve egy hatalmas lepke feküdt. A szárnya mögé rejtve ezeket találták: egy mozdony, négy mártír, árpacukor, egy plébános, egy üveg aszpirin, csillag, bárány és kígyó, egy császár, egy férfi, esernyő, egyetlen hold nyolc nappal, végül pedig egy teljes ítélőszék, akiknek árnyékul szolgált!

Ekkor a megkönnyebbült lepke felrepült, mindazok nagy örömére és nagy bánatára, akik halottnak hitték!

Periszkóp

A tőr belefúródik a hegedűtől támogatva, tapogatózva készített vakondtúrás-ház tetovált talajába a napforduló után meghalnak a bokrokat és az énektől megszáradt asztagkatedrálisokat dalolók

Megláttam és megértettem, mennyire hibás minden doktrína a némajátékos lírai üzenete, és a vándormadarak tekintetében vígan örökkévalóvá nyúlt az éjszaka­­

Amikor a kipingált kabarék italai lámpásaikkal keresztülhaladtak az erdőn, a madarak kilopkodták a fényt, és a fészkeikbe rejtették

Csillagémelygés, holdmérgezés, és az ünnepség megkezdődött a harangtorony tövében, amelyen halkan villám hatolt keresztül. Kigyúlt az összes fészek, a szemekben pedig kihunyt a spontaneitás utolsó sugara is.

A vándorsáskák hármasával izgatottan a hold félkaréjára ültek, amely vonzalomból Argine kebleire ereszkedett

Ó, a némajátékos a tőrről beszélt, amely a nevető, újonnan született napforduló szavaiba fúródott –

A bazsalikom villámsújtottan esett össze saját tekintetétől