Tévedésből virágzik télen a vadrózsa,
hamis szirmait hamar felkapja a szél...
Vajon min töprengsz, kedvesem? Csalóka
szavakkal hozzám miért nem beszélsz?

Őrült végvárak! Túl hamar ledőltek!
Miért zárkóztunk be ilyen esztelenül,
kéz a kézben, mégis szemtelenül,
ha szemeid csak búsan elidőznek?

Mindjárt befed minket az ünnepi hó.
Csöndes szirmokkal földet eltakaró
hópelyhek hullnak a jeges fellegvárban...

Befedi hajunkat az ősz, halotti lepel –
az elszórt virágszirmokért vajon ki felel
ott fent, az istenek égi Akropoliszában?

*

A vers eredeti címe: Floriram por Engano as Rosas Bravas