Létezik a lovak erdeje?
Nyári vasárnap lehetett,
térkép nélkül utaztam Oklahomában –
gyerek- és felnőttkor között ingázva.

A cseroki szellem országútján
navigálva fiam
felébreszt a meleg, aranybarna napfényre –
visszatérő álom.

Furcsa, hogy ő a távoli országban otthon van,
ropogósra sült, vöröshéjú csipszből lakomázik.

Hirtelen egyedül vagyok a tornádó szemében,
mely a hamuzöld nő hangját idézi,
aki a csikaszó törzs vadászainak véremlékezetéről

beszélt a rádióban.

Tán ott voltak a lovak –
vagy mégsem.
Bizonyos dolgok megérkeznek és tovatűnnek,
mintha senki sem figyelné a mágikus rítust –
akár az erdő, mely a végső eltörlésére vár.

*

A vers eredeti címe: Forest of Horses