A lombban – aranyfoltos zöld ékszertok –,
a bizonytalan lombban, mely csodás virág-
okat virágzik, rejtve alszik egy csók,
és aztán fölfeslik e hímzett belvilág,

egy faun riadt szemeit mutatva,
ki fehér foggal piros virágba harap.
Óborként véres és barnállik ajka
és nevetésben tör ki az ágak alatt.

És mikor – mint egy mókus – elfut messze,
zizeg a nevetése a leveleken,
és láthatod egy pintytől fölijesztve
az aranycsókot meditálni csöndesen.

*

A vers eredeti címe: Tête de faune