Amy Hempel kultikus amerikai novellista, akit nem csak a nagyközönség és a kritika, de az írótársak is kitüntetnek figyelmükkel. Novellásköteteinek megjelenése eseményszámba megy, és igen ritka. A szerző nem pusztán jól sáfárkodik irodalmi hírnevével, de megadja a módját az írásnak. Lassan és lassú szövegeket ír, melyeket az olvasótól is megkívánják a ritmus felvételét. Ez Hempel egyik titka. A másik, hogy nem minimalista, hanem magát miniaturistának tartja: olyan szerzőnek, akit nem csupán az apró részletek érdekelnek, hanem mondatait, bekezdéseit, egyáltalán: a szöveg lüktetését ezekhez az apró részletekhez igazítja-finomítja. A harmadik pedig az, hogy némi kerülővel, de mindig valami egyetemes emberihez keresi a visszautat. Ahogyan az 1749.hu-n megjelenő három novellában is. Itt a második!
Sári B. László
A kutyákra tekintettel folyt a játék: Hunter a belső mezőben, Tucker a belső mezőben, Bosco és Boone az első bázisnál. Az elsős Donald ráült a második bázisra, Kirsten pedig megragadta a bátyja karját, hogy ne tudjon hazafutni a harmadik bázisról.
– Ez nem ér! – kiabálta a báty, és a kutyák, mint szédült pályabírók rohantak a harmadikhoz.
– Ez lesz az! – kiáltotta a nagybátyjuk, mikor a begipszelt lábú Joy luftot ütött. – Már csak el kellene találni!
És amikor eltalálta, Zeke, az unokatestvére és kijelölt bázisfutója az elsőre futott, s közben a gintonikjában úgy csilingeltek a jégkockák, mint kutyabárcák az üvegpohárban.
És amikor Kelly megszabadult Kirstentől és befutott, a csapata a belső mezőben megtáncoltatta a hátsó lábaira állított Tuckert.
– Nem a győzelem… – akarta mondani az edzőjük, de amikor az egyik fiú rákiabált, úgy folytatta, hogy:
– …a második hely az első vesztesnek jár.
Aztán Hunter összeszedett egy homályba ütött labdát, és elvitte a folyó felé.
A többi kutya kitörő örömmel, kergülten követte.
A vacsora egyszerű piknik volt a tornácon, ölbe vett papírtányérokról elfogyasztva, s közben arról vitatkoztak, melyik dobócipőnek jobb a tapadása.
Vacsora után kiosztották a patkókat, leverték a cölöpöket, és változtattak a szabályokon a lecsúszó alsónadrágok miatt. Az új szabály: rendesen fel kell öltözni.
A nők a tornácon dohányoztak, a füst távol tartotta a szúnyogokat; a férfiak és a gyerekek szürkület után is folytatták a játékot, amikor már annyira besötétedett, hogy gyertyát tettek a cölöp tetejére, amit aztán minden, mellette éppen elzúgó dobás elfújt és lebillentett.
A gyerekek lefeküdtek, vagy legalábbis felmentek az emeletre, a férfiak pedig csatlakoztak egy cigarettára a nőkhöz a tornácon, s közben elmélázva tépkedték az alvó kutyák oldalából a szőlőszem nagyságúra duzzadt kullancsokat. És amikor a férfiak jó éjszakát kívántak a nőknek, és borostájukat csók közben a nők arcához dörzsölték, a nők fejében nem az járt, hogy borotválkozz meg!, hanem az, hogy: maradj!
*
A szöveg eredeti címe és megjelenési helye: Amy Hempel: "Weekend". In: Amy Hempel: Tumble home. New York, Scribner, 1997. Copyright © Amy Hempel
