[6]
Nekem kéjeidet, te Flavius, ha
nem lennének egészen undorítók,
ki vágynád teregetni, nem kukáznál.
Tényleg nem tudom én, miféle lázas
szajhát élvezel – elbeszélni szégyen?...
Mert hát azt, hogy az éjjel özvegyen nem
fekszel, hirdeti mindhiába-néma,
finom szír olajos, füzéres ágyad,
s mindkét oldalon egyaránt besüppedt
párnád, és remegőcske fekhelyednek
nyökdöklő recsegése, táncolása.
Hentergéseidet ne tartsd magadban!
Mért? Hát akkor a szétaszott feled nem
mutatnád, ha kicsit bolondozol majd...
Jó vagy rossz az, amid van épp, ezért mondd
el most: égbe akarlak énekelni
szeretőddel a guszta versikémben.
*
A fordító jegyzete:
Catullus 6-os számmal jelzett verse (Flavi, delicias tuas Catullo…) nem tartozik a költő leggyakrabban lefordított művei közé: Csengery János rímes és Devecseri Gábor metrumot követő teljes életmű-fordítása mellett Vas István és Csehy Zoltán tolmácsolásában olvashattuk ezt a verset magyarul. Jelen fordítás a phalaikoszi hendekaszillaba megtartásával ad egy ötödik közelítési lehetőséget a latin költeményhez. Bár Catullus kapcsolódó versei nagyon népszerűek (az Éljünk, Lesbia fordítását az 1749-en a mai napig nagyon sokan olvassák, pedig 2020-ban jelent meg), a most közölt vers kevésbé számít ismertnek.
A mű eredeti címe: Flavi, delicias tuas Catullo…
