Országokon át, keresztül tengereken jöttem
látni, fivérem, téged, s mit megkövetelnek a
múlás nyamvadt rítusai: hoztam ajándékot.
De minek? Szavam csak hamvakat ér el, hisz a sors
elragadott, testvérem, s a végzet rád tenyerelt.
És nincs most más lehetőség, de követve a régi
utat, mit generációk tűnt sora tart, a sirodra
tárgyakat – áldozatul – leteszek. Vedd hát, mind
a tiéd, a szemem vize mosta. Ez a búcsúm,
testvér, végleges. A föld neked könnyü legyen.

*

A vers eredeti címe és megjelenési helye: CI, Nabu Press, Charleston, South Carolina, 2010.