Ri Szang versei

Jövendőmondás

(Részletek)

Parázstartó

A nagy hideg betör a szobába. Minden sarkát megnézi magának. A szoba tűr. Én meg erőt veszek magamon, és olvasok tovább. Nem engedem el a parázstartót, megragadom a ház közepét. Az ablak bemélyed a nagy hideg nyomásától. A parázstartó sem bírja tovább, kialszik, én pedig, ebben a mindaddig elfogadható szobában elveszítem az eszemet. Látni, hogy valamelyik tengeren jár az ár és apály. A szoba nagy műgonddal lerakott padlójából megszületik anyám, kiemeli a fájdalmamból a parázstartót, és a konyhába viszi. Alig emlékszem a felfordulásra, de ágak sarjadnak ki erővel belőlem. Két karommal torlaszolom el az ablakot, ruhaszárító csipeszek ütik hátamon a rongyos ruhát. Anyám a hátán cipeli el a nagy hideget, csoda történt. A köhögéscsillapítóhoz hasonlóan meleg parázstartót a karjában tartva a lázamra lép. Az olvasmányom rémülten menekül.

Reggel

Az éjsötét levegőt beszívva pusztul a tüdőnk. A falán megül a korom. Egész éjszaka fájlalom a testem. Vég nélkül követik egymást az éjjelek. Aztán mikor már arra sem emlékszem, hogy éppen mi történik velem, eljön a hajnal. A tüdőmben is világosságot kapcsol a reggel. Körbenézek, vajon mi tűnhetett el a sötétben. Visszatér a megszokásom. Jó néhány lapot kitéptem a szégyenletes könyvemből. A reggeli napfény óvatosan ír a csontsovány befejezésre. Mintha sohasem térne vissza az orrnélküli éjszaka.

*

A fordító jegyzete:

Ri Szang a modern koreai irodalom, rövid életében el nem ismert, de a huszadik század második felétől egyik legjelentősebbnek tartott avantgárd írója és költője. Művészetére erősen hatott a dadaizmus és szürrealizmus. Élete utolsó éveit meghatározta az őt kínzó, és végül a halálát is okozó tüdőbetegség. Az utóbbi, mint költői téma a 1936 februárjában a Katolikus ifjúság folyóiratban Jövendőmondás címmel először közzétett szabadverseiben is megjelenik.

A szöveg eredeti címe: 이상: 역단.