Mário de Andrade versei

Az Eszeveszett São Paulo c. kötetből

Inspiráció

„Ahol még a nyár hevében is
szélviharok, kegyetlen telek dúltak”.
FR. LUÍS DE SOUSA

São Paulo, életem felforgatója…
Szerelmeim fakadó virágok!
Harlekinek!... Rombusz-jelmezek… Hamu és arany…
Fény és köd… Forró szél és enyhe tél…
Elegancia, nincs botrány, féltékenykedés…
Párizsi parfümök… Arys!
Lírai pofonok a Trianonban… Gyapotmezők…
São Paulo! Életem felforgatója…
Üvöltő frankománia az amerikai pusztaságban!

Karneváli parádé

Recehártyámon mindig ugyanaz…
Izgő-mozgó lények bomló girlandjai…
Ugyanolyannak látok mindent! „Bon giorno, caro”.
Szörnyűségesek a városok!
Hiúság vására, csak hiúság minden…
Nincs szárnyalás! Nincs költészet! Nincsen öröm!
Ó, a távollétek, tömegestül!

Pauliceia, ezerfogú száj,
háromágú nyelve közt genny csobog.
És még több genny, amiről megismerszik…
Gyönge, csökött figurák…
Izgő-mozgó lények bomló girlandjai…

Ezek a São Paulo-i férfiak
mind egyformán, mégis másként,
ahogyan dús szememben élnek,
majmok, nekem csak majmok.

*

A fordító jegyzete: 

Mário Raul de Morais Andrade brazil költő, regényíró, zenetudós, művészettörténész, kritikus és fotográfus. A brazil Modernizmus egyik vezéralakja, 1922-ben megjelent Paulicéia Desvairada (’Eszeveszett São Paulo’, 1922) című kötetével, ahonnan ezeket a verseket választottuk, hozzájárult a brazil költészet megújulásához. Makunaíma című 1928-ban megjelent regénye óriása hatással volt a modern brazil irodalomra. Tudósként és esszéistaként - az etnomuzikológia úttörője volt – is jelentős  tevékenységet folytatott. A közölt versek eredeti címe: Inspiração, Os cortejos.