João Cabral de Melo Neto újabb versei

Az elmondhatatlan művészet

Bármit is csinálni, felesleges.
Semmit nem csinálni, felesleges.
De ha nem-cselekvés vagy cselekvés,
akkor a felesleges cselekvés.
De nem cselekedni, hogy elfelejtsd,
felesleges: ezt soha ne felejtsd.
De cselekedni, és közben tudni,
hogy feleslegesen, és bár tudni,
hogy felesleges, és az értelme
semmiképpen sem lesz értelmezve,
és mégis csinálni: mert nehezebb,
mint nem-cselekedni, és nehezebb-
en lehet bárkinek is mondani
mély lekezeléssel, vagy mondani
nyíltan az olvasónak, Senkiért,
amit tettünk, az nem volt senkiért. 

Novák Fruzsina fordítása

Reggeli szövet(ség)

Egyetlenegy kakas nem elég a reggel
összekukorékolásához. Társakra van szüksége.
Egy másik kakasra, aki átveszi tőle a hangot,
és továbbadja egy harmadiknak, aki átveszi,
majd továbbadja egy negyediknek, és így
tovább. A kakaskiáltások, ahogyan egyre
többen bekapcsolódnak, egymásba
szövődnek, mint a keresztbe-kasba hajigált
napsugarak, így jön létre az összes kakas közös
alkotása: a reggel leheletfinom vászna.

És ez az áttetsző, légies anyag, amikor elkészül,
a magasba emelkedik, mint egy napvitorla,
és sátrat épít magából (a reggel sátrát), ami
mindenki előtt nyitva áll; rögzítő kötelek nélkül,
szabadon lebeg az ébredők feje fölött, mint
egy hangokból és fényből szőtt légballon. 

Vajdics Anikó fordítása

*

A fordítások az ELTE BTK Brazil Tudományos és Kulturális Központja és a budapesti Brazil Nagykövetség által kiírt műfordító pályázat díjnyertes alkotásai.

A szövegek eredeti címe és megjelenési helye: João Cabral de Melo Neto: Teçendo a manhã, (A educação pela pedra, 1962-65), O artista inconfessável (Museu de tudo, 1966-74).