Irene Solà: Vadállat
Nincs semmim,
csak egy szőrlabda a szegycsontomon
mint a teheneknek. S kétszínű nőszemélyhez
illő nedvedző mellem.
Felfal egy nordikus kobra
lomhán és pontatlanul,
s én örülök, hogy ilyen a halál.
Pizsamámat vámpírok és indiánok közé hajítsátok.
A lányok csak bulizni akarnak.
Alszol mellettem, mint egy hegy
s még csak nem is horkolsz,
s még csak meg sem ölelsz.
Éjjel néha felböfögjük
az emlékeket
s ti szépen egymás után
egykori férfiakból
irodalommá váltok.
*
A vers eredeti címe: Irene Solà: Bestia
Ez is érdekelheti
Irene Solà: Szemet adtam neked, s te a sötétségbe néztél (részlet)
Irene Solà harmadik regényében ismét a Pireneusok karneváli forgatagába keveredünk egyetlen, évszázadokat magába tömörítő napra. Részlet a regényből Nemes Krisztina fordításában.
„gondolkodni, kutatni, de örvendezni is” (beszélgetés Irene Solàval)
Októberben a Margó Fesztivál vendége volt Irene Solà, aki Énekelek, s táncot jár a hegy című regényével robbant be a magyar irodalmi köztudatba. Fordítója, Nemes Krisztina készített vele nagyinterjút friss kötetéről.