A Magyar Rádió 1925. december 1-jén kezdődött működése két évtizeddel később, a második világháború végén, 1944. november 30-án szakadt meg, amikor „a visszavonuló német csapatok műszaki egysége felrobbantotta a lakihegyi adótornyokat”.[1] A kényszerű hallgatás egészen 1945 tavaszáig tartott: május elsején, délben utcai hangszórókon keresztül újraindult a sugárzás. Noha kezdetben a technikai hiányosságok miatt kulturális műsorok készítésére nem volt lehetőség, a későbbi műsorszerkesztés alapvető irányvonalát már a sugárzás megkezdése előtt, az 1945. április 3-án tartott értekezleten felvázolta a Magyar Rádió elnöke, Ortutay Gyula. Ortutay az egyes osztályok feladatai ismertetésének keretében „[a]z Irodalmi Osztálytól azt kérte, hogy olyan műsort próbáljon összeállítani, amelyben az addig, vagyis 1945 előtti »úgynevezett tiltott számok szerepelnek.« [...] Az osztály munkatársai válogassanak ki az »angol, orosz, francia irodalomból« olyan »termékeket, melyek az utolsó öt évben nem kerülhettek a magyar nyilvánosság elé.«”[2] A rádió műsorában tehát már a sugárzás tényleges újraindulását megelőzően hangsúlyt fektettek külföldi írók műveinek bemutatására, függetlenül attól, hogy a szerző a nyugati vagy a keleti blokk országainak polgára volt-e.

Noha a kommunista egyeduralom kiépítése csaknem a szovjet hadsereg magyar földre léptével egyidejűleg megkezdődött, az elemzés megkívánja egy – bizonyos szempontból önkényes – vizsgálati periódus meghatározását, mely a Baloldali Blokk létrehozásától, 1946. március 5-től a rádió államosításáig, 1949. augusztus 19-éig tart. Az elemzett művek korpuszát az online formában elérhető Rádiólexikonban[3] (a továbbiakban: Lexikon) szereplő rádióműsorok adatai alapján állítottuk össze. A Lexikonban fellelhető adatok hivatalos, a Magyar Rádió által kiadott rádióújságokból származnak.[4] A fent meghatározott időszakban a Lexikon adatai alapján összesen negyvenkilenc francia szerző műve hangzott el részletként, egészben vagy rádiójátékként adaptálva a Magyar Rádióban. A szövegszintű elemzést nem csupán a vizsgálandó szövegek viszonylag nagy száma nehezíti, hanem az a tény is, hogy a vizsgált időszakban a műsorok egy részét – elsődlegesen anyaghiány miatt[5] – nem rögzítették, az adást élőben közvetítették, így maga a szöveg – az esetleges változtatásokkal, rövidítésekkel vagy éppen bővítésekkel, átírásokkal – sem írott formában, sem hangfelvétel formájában nem maradt fenn.

Az olasz irodalomtörténész Franco Moretti a nagyszámú szövegek elemzésének új megközelítését kidolgozva alkotta meg a távoli olvasás (distant reading) terminusát.[6] Tanulmányunkban a Moretti által felvázolt módszert alkalmaztuk: a Lexikonban szereplő, az elemzés szempontjából lényeges alapadatok (a szerző neve, a mű magyar címe, a sugárzás pontos időpontja) mellett, amennyiben lehetséges volt, az elemzéshez elengedhetetlen egyéb adatokat is összegyűjtöttük más forrásokból: a művek eredeti címét és műfaját, tartalmi kivonatát, valamint keletkezésük évét. Az adatok birtokában kísérletet teszünk a kommunista hatalomátvétel folyamán bekövetkezett történelmi-ideológiai változások és a sugárzásra kiválasztott művek tematikája, száma, szerzője és műfaja közötti esetleges összefüggések felvázolására.

A Lexikon adatbázisában a vizsgált időszak kezdőpontja, azaz 1946. március 5-e után és az év végével bezárólag tíz francia szerzőjű mű került adásba. A téma- és szerzőválasztásra az apolitikusság jellemző: jórészt könnyed, szórakoztató műveket tűztek műsorra – Molière két (Tartuffe, Dandin György), Anatole France (Történet egy szerencsés emberről), Adolphe d’Ennery (Richelieu emlékiratai), Alfred Capus (Pierre házasodni akar) és Alfred de Musset (Az ajtó tárva vagy nyitva legyen) egy-egy vígjátékát, valamint az ismeretlen szerzőtől származó, Pathelin mester című bohózatot. Az igazán könnyed daraboktól csupán két mű üt el: Paul Géraldy Christine című négyfelvonásos darabja és Jules Romains egyfelvonásosa, a Villásreggeli Marokkóban. A francia líra egyetlen darabbal képviselteti magát, François Villon Ballada a szegény Lovise-ról című versével, Faludy György átköltésében.[7] A szerzők zöme inkább klasszikusnak tekinthető, huszadik században keletkezett mű mindössze három akad köztük – France, Géraldy és Romains alkotásai –, kortársnak pedig csak az utóbbi kettő számít. A Rádió Újság 1946. október 4-én megjelent számában Schöpflin Gyula – akárcsak az előző év áprilisában, a tényleges műsorsugárzás megkezdése előtt megtartott értekezleten Ortutay – kifejtette, hogy „[a]z Irodalmi Osztály szintén a klasszikusok és a fiatal művészek bemutatását tűzte műsorára. Azokat a műveket igyekszik a rádió megismertetni a hallgatókkal, amelyek az »elmúlt háborús fél évtized reprezentatív termését jelentik«.”[8] A francia szerzők tekintetében ennyire friss, a háborús évek alatt keletkezett és a Horthy-korszakban be nem mutatható művet a Magyar Rádió 1946-ban nem tűzött műsorára. A szerzők közül talán egyedül Jules Romains neve számíthatott az előző rendszerben tabunak, mivel a második világháború alatt nemcsak emigrációban élt, de bevallottan antifasiszta is volt.

1946 decemberében kezdődött el az ellenzéki pártok „szalámizása”, majd 1947 augusztusában a „kékcédulás választások” néven elhíresült választási csalás újabb csapást mért a hazai, nyíltan ellenzéki pártokra.[9] Az erősödő kommunista térnyerés egyelőre nem látszott befolyásolni a nyugati országokkal való kulturális együttműködést. 1947. december 26-án a Rádió Újságban megjelent interjújában Schöpflin kitért a rádió külföldi kapcsolatainak bővítésére is: „Több, mint egy éve folynak a tárgyalások a francia-magyar műsorcsere megállapodásról is. A BBC szilveszteri körkapcsolásos műsorában Moszkvától Reykjavikig közel 20 európai ország rádiói – közöttük a magyar is – szólalnak meg.”[10] 1947-ben tizenhét francia szerző által írt művet sugárzott a Magyar Rádió. Az előző évtől eltérően ekkor a műveknek már több mint egyharmada, összesen hét, a huszadik században íródott, de klasszikusok is szép számban képviseltették magukat. Molière változatlanul népszerűnek bizonyult, részletek hangzottak el Az embergyűlölő, a Versailles-i rögtönzés és a Georges Dandin ezúttal Duda Gyuri címen előadott darabjából. A klasszikusok közül zenés darabot is sugároztak, a Cirkuszt és Kenyeret! című műsor keretében részleteket mutattak be Beaumarchais Figaro házassága (1783) című vígjátékából. A tizenkilencedik századi szerzők műveiből műsorra került a Vörös és fekete rádióadaptációja, valamint részletek hangzottak el Voltaire Zadig és Rostand Cyrano de Bergerac című műveiből. A háborút közvetlenül megelőző időszak francia irodalmi terméséből bemutatták Romain Coolus Húsvéti vakáció című komédiájának és Jean Cocteau La Voix humaine című darabjának rádióváltozatát Búcsú címen, valamint részletek hangzottak el Jean Anouilh Euridiké és Fernand Crommerlynck A csodaszarvas című darabjából. Jean Giraudoux a háború szükségességének problematikáját boncolgató színdarabja, a Trójában nem lesz háború már a közelmúlt eseményeire reflektál, míg Jean-Paul Sartre A tisztességtudó utcalány című darabjának magyarországi, rádióban történt bemutatása megelőzte a mű 1948-as párizsi színházi bemutatóját is. Ezenkívül 1947-ben négy olyan művet is sugárzott a Magyar Rádió, melyek nem adaptációk, hanem eredetileg is rádiójátéknak íródtak.

1948 júniusában egyesült a Magyar Kommunista Párt (MKP) és nagy riválisa, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) Magyar Dolgozók Pártja (MDP) néven. Az egyesülés természetesen bekebelezést jelentett, az összeolvadástól kezdve az MSZDP mint önálló politikai tényező megszűnt létezni. A Magyar Rádió 1948. december 7-i műsormegállapító ülésén Schöpflin Gyula az MDP Központi vezetőségi tagjának, Kállai Gyulának a vezércikkét idézte: „Elsőként harcolni kell az idegen irányzatok ellen. Mindennek a problémáját »át kell vinni a köztudatba. A pozitív oldal: azt tűzzük műsorunkra, azt adjuk, amit kell. Tehát a szocialista realizmust, a Szovjetúnió és a környező népi demokráciák irodalmának ismertetését.«”[11] Noha a fenti ukáz csak 1948 legvégén hangzott el, az orosz, illetve szovjet írók műveit egyre nagyobb számban sugározták a rádióban. 1946-ban hat, 1947-ben négy, 1948-ban azonban már huszonhat orosz és szovjet művet sugároztak, és a kialakulóban lévő keleti blokk szerzőitől is számos alkotást műsorára tűzött a rádió. Ezzel egyidejűleg ugyanakkor érdekes módon a nyugati szerzők műveinek mennyiségében nem mutatkozik számottevő csökkenés. 1946-ban huszonhét, 1947-ben harmincnyolc, 1948-ban harmincnégy antik és nyugati szerző művét sugározták részben, egészben vagy rádióadaptáció formájában. 1948-ban tizennégy francia művet sugárzott a Magyar Rádió. Az előző évhez képest időbeli és tematikus eltolódás is érzékelhető; mindössze három mű huszadik századi keletkezésű: Anatole France Roxane kisasszony című elbeszélése, Louis Aragon Házkutatás című novellájának rádióváltozata és Armand Salacrou A gyűlölet éjszakája című színdarabja. Utóbbi két szerző kiválasztását az előéletük is indokolhatta: Aragon 1927-től a Francia Kommunista Párt tagja volt, míg az antifasiszta Salacrou a német megszállás alatt az ellenállási mozgalomban tevékenykedett. A további tizennégy mű között felülreprezentáltak a könnyű műfaj darabjai, vígjátékok és komédiák: Balzac A tőzsdelovag, Beaumarchais A sevillai borbély, Alexandre Bisson – Antony Mars Válás után (részlet), Alfred de Musset Barberine, Victorien Sardou A szókimondó asszonyság és Émile Najac – Victorien Sardou Váljunk el! (részlet) című darabja. Az Ezüstkeretben – Két rádiójáték a francia félmúltból elnevezésű műsorban mutatták be Alphonse Daudet Szapphó című regényének és Émile Zola Nantas című elbeszélésének rádióadaptációját. A francia ifjúsági művek közül elsőként Jules Verne Kétévi vakációjának rádióváltozata hangzott el. A könnyű műfaj sorába illeszkedik a François Dezeuze által lejegyzett tizenötödik századi népi játék, a René Király a Szőlőhegyen és Théophile Gautier fantasztikus elbeszélése, A múmia lába (1840).

A Rádió Újság 1949. február 4-én megjelent számában közölt tájékoztatás szerint „[a] szórakoztató műsorokban a rádió vezetése kiküszöböli a »romboló nyugati ideológia ’műveit’ irodalmi és zenei téren egyaránt«. Több műsorban, nagyobb adásidőben mutatják be a Szovjetúnió és a »baráti népi demokráciák életét és munkáját.«”[12] Az államhatalom kulturális irányítása – élén a népművelési miniszter Révai Józseffel – a nyugati kultúrának „csak nagyon vékony szeletét tartotta integrálhatónak, egyrészt a klasszikusokat (az ő alkotásaikat viszont nagy számban), másrészt a kommunista művészek, írók műveit.”[13] A nyugati imperialisták elleni harc okán bekövetkezett paradigmaváltás a Magyar Rádióban 1949-ben sugárzásra került francia műveken is tetten érhető. Az évben augusztus 19-ig, azaz a rádió államosításáig sugárzott nyolc francia mű mindegyike klasszikusnak tekinthető, az egyetlen huszadik századi darab Anatole France Crainquebille című elbeszélésnek rádióváltozata, melyet A 64-es címen sugároztak. A művek között továbbra is nagy számban szerepelnek szórakoztató darabok: Eugène Labiche – Édouard Martin Perrichon úr utazása, Eugène Scribe Egy pohár víz, Molière Gömböc úr, Prosper Mérimée Botrány a nagymisén és Alexandre Dumas Kean című komédiája. A sugárzott művek között szerepel Guy de Maupassant elbeszélésének Karinthy Ferenc által dramatizált változata, a Te szegény Franciaország, illetve Victor Hugo A király mulat című romantikus drámája.

Ahogyan tanulmányunk bevezetőjében felvázoltuk, vizsgálódásunkat a Magyar Rádió államosításának időpontjával, 1949. augusztus 19-ével zárjuk. Az államosítás előtt mindössze két nappal Szirmai István (1949 szeptemberétől a Magyar Rádió elnöke) augusztus 17-én megjelent írásában „Rákosi Mátyás májusi központi vezetőségi ülésén elmondott beszédét idézte. »A kultúrfronton olyan rések tátonganak, amelyeken keresztül a régi reakció és a nyugati imperializmus kényelmesen érvényesítheti befolyását.«”[14] A Magyar Rádióban az államosításig sugárzott, francia szerzők által írt művek száma 1947-ig növekvő tendenciát mutatott, s ebben az évben a bemutatott művek több mint harmada a huszadik században keletkezett. 1948-tól, a „fordulat évétől” nemcsak számszerű csökkenés tapasztalható, de az is megfigyelhető, hogy a sugárzott művek szinte csak a klasszikusokra és a könnyedebb műfajra korlátozódtak. A vizsgált időszak legnépszerűbb szerzője vitathatatlanul Molière, akinek hat komédiáját tűzte műsorára a rádió; őt követi Anatole France három, illetve Beaumarchais, Alfred de Musset, Roger Richard és Armand Salacrou két-két művével. A tanulmányban szereplő többi szerző egy-egy művel szerepel. A művek keletkezésének ideje a klasszikusok dominanciáját bizonyítja, hiszen alig egyharmaduk íródott a huszadik században (tizenötödik század: három; tizenhetedik század: hat; tizennyolcadik század: három; tizenkilencedik század: húsz; huszadik század: tizenhét), míg a műfajok szerinti felosztás a könnyebb tematikájú művek túlsúlyára világít rá: a sugárzott művek csaknem fele, összesen huszonnégy alkotás tartozik a vígjáték/komédia/bohózat műfajába.

Noha az államosítást követően, 1949 utolsó hónapjaiban még elhangzott néhány francia szerzőjű alkotás,[15] a Lexikon tanúsága szerint – a Nyugattal történt végleges szakítás jegyében – a következő két évben, 1950-ben és 1951-ben egyetlen francia művet sem sugároztak. A rákövetkező esztendőkben, a Rákosi-diktatúra legsötétebb időszakában is mindössze két alkotást tűztek műsorra: 1952-ben a Cyrano de Bergeracot, 1953-ban pedig az antiklerikalizmusa miatt a rendszer számára is elfogadható művet, Denis Diderot Az apáca című regényét. A lassú olvadás csak 1954-től indult meg, ekkor három, 1955-ben négy, 1956-ban pedig hét francia művet sugárzott a rádió. A kommunista hatalomátvétel, ahogyan a kultúra minden területén, a rádióban is éreztette a hatását. A kezdeti nyitottság folyamatosan szűkült, míg végül, ahogy az ország maga is, egészen bezárult, az enyhülésre – s így a francia művek újbóli bemutatására – pedig még hosszú éveket kellett várni.

Jegyzetek:

[1] Simándi Irén: Politika, társadalom, gazdaság a Magyar Rádióban 1945–1948. Budapest, Gondolat, 2012. 9.

[2] Simándi: I. m., 15.

[3] http://radiojatek.elte.hu

[4] Dr. Hargitai Henrik szíves írásbeli közlése nyomán.

[5] Az anyaghiány még 1948-ban is komoly problémát jelentett a rádió számára. Részletesen lásd Simándi: I. m., 295.

[6] Lásd Franco Moretti: Distant Reading. London, Verso, 2013.

[7] A Faludy-átköltés pontos címe Nyári ballada szegény Lovise-ról, azonban sem ilyen, sem hasonló című Villon-ballada nem ismert, és Villon összegyűjtött művei között sem lelhető fel olyan darab, amelyben a Lovise/Louise név megtalálható lenne. Létezik azonban egy német nyelven elérhető, Villonnak tulajdonított ballada, melynek címe (Die Sommerballade von der armen Louise) megegyezik a Faludy-átköltés címével. Elképzelhető, hogy Faludy németből fordította a Villonnak tulajdonított balladát.

[8] Simándi: I. m., 139.

[9] Az 1947-es év első nagyszabású államellenes cselekményének leleplezéséről, a Magyar Testvéri Közösség peréről a Magyar Rádió már január 4-én híradást közölt (részletesen lásd Simándi: I. m., 221–251).

[10] Simándi: I. m., 193–194.

[11] Simándi: I. m., 314.

[12] Simándi Irén: Politika, társadalom, gazdaság a Magyar Rádióban 1949–1952. Budapest, Gondolat, 2014. (A továbbiakban: Simándi: Politika, társadalom…) 12.

[13] Takács Róbert: „A magyar kultúra nyitottsága az 1970-es években”. Múltunk, 2016/4, 24.

[14] Simándi: Politika, társadalom…, 59.

[15] Molière és Eugène Labiche két-két komédiája és Philippe d’Ennery vígjátéka.