Csakis az EMBEREVÉS egyesít bennünket. Társadalmilag. Gazdaságilag. Filozófiailag.

A világ egyedüli törvénye. Minden individualizmus, minden kollektivizmus burkolt megnyilvánulása. És minden vallásé. Minden békeegyezményé.

Tupi or not tupi that is the question.

Le minden katekizmussal. És le a Gracchusok anyjával.

Csak az érdekel, ami nem az enyém. Az ember törvénye. Az emberevő törvénye.

Belefáradtunk az összes, főszerephez jutó gyanús katolikus férjbe. Freud leszámolt a nőt övező misztériummal és a nyomtatott pszichológia félelmeivel.

Az igazsággal a ruházat, a külső és a belső világ között lévő esőkabát került összeütközésbe. A felöltözött emberrel szembeni reakció. Az amerikai filmművészet majd rávilágít erre.

A nap gyermekei, az élők anyja. Akiket teljes képmutatással és múltba mutogatással találtak rá  és szerettek meg a bevándorlók, a rabszolgák és a turisták. A nagy kígyó országában.

Mindennek az oka, hogy soha nem voltak nyelvtankönyveink vagy gyűjteményeink régi növényekből. És soha nem tudtuk, mi számít városinak, mi külvárosinak, mi határmentinek, mi pedig szárazföldinek. Lustálkodtunk Brazília világtérképén.

Kollektív tudat és vallási ritmus.

Le az a konzervtudat összes importőrével. Lépjen helyükre az élet kézzel fogható létezése. És a prelogikus gondolkodás, hogy Lévy-Bruhl úrnak legyen mit tanulmányoznia.

Karibi forradalmat akarunk. Hatalmasabbat a francia forradalomnál. Az ember érdekében indított termékeny felkelések egyesítését. Nélkülünk Európában még a nyomorult emberi jogok nyilatkozata sem született volna meg.

Az Amerika által beharangozott aranykor. Az aranykor. És az összes girl.

A kötelék. A karibi Brazíliával való kapcsolat. Ori Villegaignon print terre. Montaigne. A természetes ember. Rousseau. A francia forradalomtól a romantikáig, a bolsevik forradalomig, a szürrealista forradalomig és Keyserling technicizált barbárjáig. Haladunk előre.

Köztünk sohasem katekizáltak. Életünket alvajáró jog vezéreli. Krisztust rávettük, hogy Bahia-ban szülessen meg. Illetve a parái Belémben.

A logikának viszont soha nem engedtük, hogy köztünk jöjjön világra.

Le Vieira atyával. Ő módolta ki első kölcsönünket, hogy hivatalt nyerhessen. Az írástudatlan király így szólt hozzá: vesd ezt papírra, ám minden körmönfontság nélkül. A kölcsönt folyósították. A brazil cukrot elzálogosították. A pénzt Vieira Portugáliában hagyta, hozzánk meg elhozta a körmönfontságot.

A lélek visszautasítja, hogy létrehozza a test nélküli lelket. Az antropomorfizmus. Az emberevő-vakcina szükségessége. Hogy fenn lehessen tartani az egyensúlyt a meridián vallásokkal szemben. Nem is szólva a külső inkvizíciókról.

Csak a jövőlátó világra tudunk odafigyelni.

Volt igazságszolgáltatásunk, a rendszerbe foglalt bosszú. Tudományunk, a rendszerbe foglalt mágia. Emberevés. A Tabu folytonos totemmé formálása.

Le a reverzibilis világgal és az objektifikált gondolatokkal. Amik már csontvázzá szikkadtak. Le a dinamikus gondolkodás megfékezésével. A rendszer áldozatául esett egyénnel. A klasszikus igazságtalanságok forrásával. A romantikus igazságtalanságokéval. És le a belső győzelmek elfeledésével.

Útikönyvek. Útikönyvek. Útikönyvek. Útikönyvek. Útikönyvek. Útikönyvek. Útikönyvek.

A karibi ösztön.

Az elméletek halála és élete. Az „én a Kozmosz része”-egyenlettől a „Kozmosz az én része”-axiómáig. Létfenntartás. Tudás. Emberevés.

Le a vegetáló elitekkel. Érintkezve az anyafölddel.

Köztünk sohasem katekizáltak. Mi karneváloztunk. A Birodalom császárának öltözött indián. Aki Pittnek színleli magát. Vagy jóféle portugál érzésekkel telten fellép Alencar operájában.

Volt már kommunizmusunk. Volt már szürrealista nyelvezetünk. Az aranykor.

Catiti Catiti

Imara Notiá

Notiá Imara

Ipeju

A mágia és az élet. Voltak anyagi javaink, erkölcsi javaink és rangból fakadó javaink. És néhány grammatikai kategória segítségével meg tudtuk haladni a misztériumot és a halált.

Megkérdeztem egy embert arról, hogy mi a jog. Azt válaszolta, hogy a lehetőséggel való élés biztosítéka. Ezt az embert Galimatiásznak hívták. Megettem.

Csakis ott nincsen determinizmus, ahol misztérium van. De mi közünk nekünk ehhez?

Le az ember Finisterre-fokon kezdődő történeteivel. Lépjen helyükre a dátumok nélküli világ. Ami még nincs rubrikákra osztva.

Napóleon nélkül. Caesar nélkül.

A fixáció a tévékészülékeken és tévéműsorokon keresztül megvalósuló haladással kapcsolatban. Csakis a gépezet. És a transzfúziós szerelék.

Le az antagonisztikus szublimációval. Amit a karavellák hoztak hozzánk.

Le a misszionárius nemzetek igazságával, melyek egy emberevőnek, Cairu vikomtjának az éles elméjéből pattantak elő: – Ez egy sokszor elismételt hazugság.

Mindazonáltal hozzánk nem keresztes lovagok érkeztek. Hanem egy olyan civilizáció szökevényei, amelyet éppen most eszünk meg, mivel erősek és bosszúállóak vagyunk, akárcsak a Teknős.

Ha Isten a Teremtetlen univerzum lelkiismerete, akkor az élők anyja Guaraci. A növényeké pedig Jaci.

Nem töprengtünk. Viszont a jövőbe láttunk. Volt Politikánk, a megosztás tudománya. És szocioplanetáris berendezkedésünk.

Népmozgások. Menekülés az unalmas államokból. Le a városi szklerózissal. Le a konzervatóriumokkal és a spekulatív unalommal.

William Jamestől és Voronofftól. A Tabu totemmé formálása. Emberevés.

A családapa és a gólyaerkölcs megteremtése: a dolgok tényleges nem ismerete + a képzelőerő hiánya + a kíváncsi utódokkal szembeni tekintélyérzet.

Muszáj mély ateizmusból indulni ahhoz, hogy az ember eljusson Isten fogalmáig. A karibi embernek viszont nincsen szüksége ilyesmire. Neki ugyanis ott van Guaraci.

A megteremtett cél a Bukott Angyalokhoz hasonlóan reagál. Majd Mózes elkalandozik. De mi közünk nekünk ehhez?

Mielőtt a portugálok felfedezték Brazíliát, Brazília már felfedezte a boldogságot.

Le a gyertyatartó-indiánnal. Mária indián fiával, Medici Katalin indián keresztfiával, Dom Antônio de Mariz vejével.

A kilencespróbát az öröm jelenti.

Pindorama matriarchátusában.

Le az Emlékezettel, a szokás forrásával. Lépjen helyére a megújított személyes tapasztalás.

Konkretisták vagyunk. Az eszmék figyelnek, reagálnak, és embereket égetnek a köztereken. Szabaduljunk meg az eszméktől és a többi bénultságtól. Az útirajzok által. Hinni a jelekben, hinni az eszközökben és a csillagokban.

Le Goethével, a Gracchusok anyjával és VI. János udvarával.

A kilencespróbát az öröm jelenti.

A küzdelem aközött, amit Teremtetlennek, illetve Teremtettnek hívhatnánk – erre világít rá az ember és az általa létrehozott Tabuk közötti ellentmondás is. A mindennapi szerelem és a kapitalista modus vivendi. Emberevés. A szent ellenség magunkévá tétele. Hogy aztán Totemmé lehessen formálni. Az emberi kaland. A földi rendelés. Mégis, csakis a tiszta eliteknek sikerült az a tényleges emberevés, ami magában hordozza az élet legmagasabbrendű értelmét, és kivéd minden, Freud által felismert bajt, a katekizált bajokat. Nem a szexuális ösztön szublimációja. Hanem az emberevő ösztön fokmérője. Ha a testiségben nyilvánul meg, fakultatív, és barátságot szül. Ha az érzelmekben, akkor szeretetet. Ha a töprengésben, akkor tudományt. Folyton eltérül és mozgásban van. Végül lealacsonyodik. A katekizmus bűneiben felgyűlt alacsony színvonalú emberevés – irigység, bírvágy, rágalom és gyilkosság – lesz belőle. Ez a műveltnek és megtértnek mondott népek mételye, mi pedig éppen ez ellen lépünk fel. Emberevők.

Le az Iracema földjén az ég tizenegyezer szűzéről éneklő Anchieta-val – a mi  ősatyánk João Ramalho, São Paulo megalapítója.

A mi függetlenségünket még nem kiáltották ki. VI. János jellemző mondata: – Fiam, tedd a fejedre ezt a koronát, mielőtt még valami kalandor tenné rá a sajátjára! A királyi dinasztiától már megszabadultunk. Most a Bragança-ház szellemén, Maria de Fonte törvényein és tubákján a sor.

Le a Freud által rendszerbe szedett álcázott és elnyomó társadalmi valósággal – lépjen helyére Pindorama matriarchátusának komplexusokat, őrületet, prostitúciót és fegyenceket nélkülöző valósága.

Oswald de Andrade

Piratininga-ban

Sardinha püspök felfalatásának 374. esztendejében

*

José Oswald de Sousa de Andrade (1890 - 1954) brazil költő, író, esszéista és drámaíró, a São Paulo-ban 1922-ben megrendezett Modern Művészet Hetének egyik kezdeményezője és a modernista mozgalom vezéregyénisége, folyamatos megújítója, aki polgárpukkasztó, tiszteletlen és harcias temperamentumával vált ismertté. Művei, különösen a Pau Brasil (’Brazilfa’) kötetben megjelent rövid, sokszor képpel kiegészített versei nagy hatást gyakoroltak az 1950-es években megjelenő konkrét költőkre. A fent közölt, Revista de Antropofagia első számában, 1928 májusában közreadott kiáltvány eredeti címe: Manifesto antropófago.

Forrás: 1749