A romantikus és krimiirodalom, bár sok szempontból logikusan egy skála két végpontját kellene, hogy jelölje, bizonyos tekintetben mégis nagyon hasonlatosak egymáshoz. Mindkettő arra az olvasói igényre hagyatkozik, hogy a kezdeti káosz – a külső világ megoldhatatlan dilemmái helyett itt biztonságos keretek között tartható bonyodalom – a világ sikeresen visszaállított rendjének adja át a helyét. 

A szerelmesek egymásra találnak, a rejtély megoldódik.

Hasonló megfontolásokon alapul a kilencvenes évek végétől virágzásnak induló chick lit, a romantikus irodalom humorosabb, modernebb alműfaja is, melynek tökéletlen, többnyire egyes szám első személyű narrátor-főhőse a munkáját és a szerelmi életét igyekszik összehangolni. Amikor azonban az első chick lit-ikon, Bridget Jones – az olvasótáborával együtt – a szinglilétből a gyerekvállalás korába öregedett, a chick lit mommy litté alakulásával az állandósuló káosz a műfajpanelek alakulásába is beleette magát.

A kisgyermeknevelés ugyanis, a mommy lit esetében épp úgy, mint a való életben, alapvetően veszett harc az entrópiával szemben,

 a főhősöknek pedig ezzel a rendezetlenséggel szemben kell valamiféle személyes fejlődéstörténettel előállniuk, szemben a chick lit Nagy Ő-re vadászó szinglijeivel. Elle Cosimano első, felnőtteknek szóló sorozata, amely egy csetlő-botló, elvált anya, Finlay Donovan kalandjait írja le, a chick lit, a mommy lit és a thriller eszköztárát mozgósító műfaji hibrid, amelynek éppen a rend igénye és a káosz elkerülhetetlensége közti feszültség adja az újdonságerejét. A jelenleg harmadik részénél tartó sorozat eddig magyarul megjelent két kötete amellett, hogy humoros, szórakoztató olvasmány, éppen a műfajkeveredés miatt képes a női szerepek és női kapcsolatok hagyományos berögződéseire is rákérdezni, miközben az olvasó nemcsak a karakter, de a sorozat egyértelmű fejlődésének is tanúja lehet.

A sorozat első két része – Finlay Donovan ölni tudna, Finlay Donovan mindent visz – az angol eredetik (2021 és 2022) után szinte azonnal megjelent magyarul; mindkét kötet 2022-ben. A főhős, Finlay Donovan első pillantásra jól illik a chick lit – mommy lit formulába: harmincegy éves, két kisgyermek édesanyja, frissen elvált, hivatását tekintve pedig sok zsánertársához hasonlóan ő is a médiaiparban dolgozik (vagy legalábbis dolgozna): romantikus krimik írásával foglalkozik, de többnyire kénytelen volt férje anyagi támogatására hagyatkozni. Szövegei főhősnőivel ellentétben az életét elsősorban a gyereknevelés folyamatos katasztrófamegelőzése teszi ki, amit a szöveg egy sor, néha erőltetettnek érződő, de kétségtelenül szórakoztató skiccen keresztül bont ki. A Finlay Donovan ölni tudna nyitójelenete például egy olyan reggelen játszódik, amikor minden kicsúszik az elbeszélő kezéből: míg a kétéves szétkente magán a reggelijét és belerottyantott a pelenkájába, a négyéves a papírvágó ollóval frizurát készített magának, miközben a bébiszitter nincs sehol, de hősünknek nagyon fontos találkozója lenne.

A regények diegetikus rétegeinek összefolyását már a bonyodalom kibontakozása is megelőlegezi: mikor az elbeszélő előadja készülő regénye cselekményét az ügynökének, a kávézó egy szomszédos asztalánál ülő vendég tényleges eseményekről szóló beszámolóként érti azt, és egy gyilkossággal bízza meg őt. A műfajok első ránézésre széttartó keverékét egyértelműen a metafikciós szál tartja össze. Finlay regénybeli regényei és az elsődleges diegetikus szint kölcsönösen befolyásolják egymást: egyik a másikból merít ihletet, ugyanakkor ez azt is lehetővé teszi, hogy a szerző játékosabban kezelhesse a műfaji konvenciókat. Ekként tehát a narrátor bohózatba illő bukdácsolását, de akár még szerelmi sikereit sem kell egy pillanatra sem komolyan venni. Nem annyira ügyetlennek, inkább ironikusnak érződik, amikor Finlay „majdnem [elájul] a szűzies csóktól fellobbanó vágytól”, és talán arra is elfogadható magyarázatot ad, hogy 

a főszereplő anyaságának legfőbb, mások számára is látható markere nem a megváltozott test, hanem a kitérdelt cica- vagy mackónadrág,

amelyben a napjait tölteni szokta, és amelyet egy pillanat alatt csinos (ál)ruhára lehet cserélni.

A Finlay Donovan-regények legérdekesebb vonatkozása az, hogy bár a főszereplő saját regényeinek női bérgyilkos-karakterei profizmusukkal tarolnak, ő maga attól válik hitelessé, sőt, akár még kompetenssé is, hogy kisgyerekes anyaként megszerzett képességeire hagyatkozik. Cosimano a lehetséges végpontjáig, vagy talán egy kicsit még azon is túl viszi azt a gondolatmenetet, amely szerint az anyaság egy sor, az élet többi területén is hasznos, átvihető képességet alapoz meg. Ennek legjobb példája az, amikor Finlay és segítőtársa a sorozat első kötetében nem krimiírói előtanulmányai segítségével, hanem egy gyerekeknek szóló tudományos műsor tanulságait hasznosítva tüntet el egy holttestet. Ugyanennek az abszurd gondolatmenetnek az eredménye a második kötet azon jelenete, melyben az elbeszélő nővére, a rendőr Georgia épp túsztárgyalókat megszégyenítő technikával próbálja az éppen szobatisztuló kétévest rábeszélni a WC használatára: „Tudom, hogy eleged van, ki akarsz jutni innen, és azt is tudom, hogy nehezen engeded el magad. Úgy érzed, elveszíted az uralmat a helyzet felett. Megértelek, hidd el. Tényleg. De nincs választásod, el kell a túszokat engedned. Kezdetnek elég lesz egy. Csak egy. Engedd el az egyiket, és megkapod, amit szeretnél”. (169)

Míg a gyerekekkel kapcsolatos komikus jelenetek változatlanok az eddig megjelent két kötetben, a Finlay Donovan mindent visz jelentős és nagyon látványos elmozdulást visz színre az első könyvben körvonalazott nemi szerepekkel, a nőkkel szembeni elvárásokkal kapcsolatban. Ennek egyértelmű példája, hogy míg a Finlay Donovan ölni tudna főhőse eleve azért keveredik bele a gyilkossági ügybe, mert maga képtelen az elromlott garázsajtó megszerelésére, a következő kötetet azzal kezdi, hogy egy barkácsáruházban megvásárolja az összes olyan szerszámot, amire szüksége lehet. Ezt hangsúlyozza az is, hogy az elbeszélő a kötetben visszatérő motívumként ismételgeti, hogy

„semmi szükségem rá, hogy akárki is belovagoljon a hülye fehér lován az életembe, és megmentsen” (360)

– és valóban, egyrészt ő maga menti meg romantikus érdekeltségeit, másrészt a boldog végkifejletet nem a szerelmi sokszög egyik szárának párkapcsolattá alakulása, hanem a gyilkossági ügy (átmeneti) megoldása és a gyerekek biztonsága és elégedettsége jelenti.

A romantikus kapcsolatok helyett már az első kötetben is a nők egymásra hagyatkozása kap kulcsszerepet, a folytatásban pedig mindez fokozódik. Egyrészt ilyen a nők közötti szolidaritás, melynek különböző változatai végigkísérik a köteteket: ilyen Finlay és bébiszittere, Vero bűn- és bajtársiassága, vagy Finlay volt férjének új menyasszonya, vagy Theresa, és barátnője, Aimée kapcsolata, aki „Theresa nővére volt a főiskolán” (Ölni tudna, 10) – azaz azonos női testvériségbe (sorority) tartoztak, de akár az orosz maffia kötelékében egymást segítő nők kapcsolata is illik ebbe a mintázatba. Emellett a gyilkossági ügyek megoldásának – a módusznak és a motivációnak egyaránt – visszatérő eleme az anyákat akármilyen korú lányaikkal összekapcsoló szeretet és törődés: „az a mindent felülíró ösztön, hogy megvédd a gyerekedet”. (Mindent visz, 364)

A címszereplő regényeken átívelő személyes fejlődése, illetve a szöveg egyre játékosabbá, kísérletezőbbé válása üdvözlendő módon a fordítás minőségének látható javulásával is együtt járt. Bár Török Krisztina fordítása mindkét esetben élvezetes, jól olvasható, a fordító egyéni stílusát tükrözi, a második kötetben már nincsenek benne azok a hibák, amelyek az első regényben látványosan megakasztották az olvasást: például a kids fordításaként következetesen „kölykökre” hivatkozás, figyelmen kívül hagyva, hogy magyarul a kifejezésnek pejoratív mellékzöngéje van, illetve a klasszikus, „néhai férjem” (10) a my ex, azaz „volt férjem” magyar megfelelőjeként.

Összességében a Finlay Donovan-sorozat, 

miközben sikeresen és szórakoztatóan zsonglőrködik három műfaj paneljeivel, számos tekintetben meg is kérdőjelezi ezeket a zsánerformulákat, s velük együtt a hagyományos romantikus irodalomba kódolt nemi szerepeket is.

Miközben a mommy lit inherens káosza dinamizálja a chick lit és a krimi/thriller hagyományait, mégsem teszi lehetetlenné a rend és egyensúly elérését. Persze a nagy trükk – a szülőségé, de Finlay Donované is – az, hogy ez a rend alapvetően különbözik a gyerekek előtti, tökéletes harmóniától.  A sorozat harmadik része Finlay Donovan bedobja magát címmel, ismét a káosz felé billentve a mérleget, 2023 júniusában jelenik meg.

Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna. Fordította Török Krisztina. Budapest, Agave, 2022. 382 oldal, 4480 forint

Elle Cosimano: Finlay Donovan mindent visz. Fordította Török Krisztina. Budapest, Agave, 2022. 384 oldal, 4680 forint