Misima Jukio (1925–1970) igen sokoldalú írónak számít: John Roderick, a neves újságíró a modern Japán Leonardo da Vincijének nevezte. Kavabata Jaszunari, Japán első Nobel-díjas írója, Misima pártfogója a következőképpen jellemezte: „Olyan tehetségű író, mint Misima, minden két-háromszáz évben csak egy születik.” Misimát életében háromszor is felterjesztették a Nobel-díjra, de ezt az elismerést soha nem kapta meg. Az irodalom szinte minden műfajában kipróbálta magát, kifinomult, árnyalt stílusa egyesítette Kelet és Nyugat, a hagyományos és az avantgárd, a japán érzékenység és a freudi lélekelemző módszer sajátosságait. Eleinte vakákat, japán verseket írt, majd tizenkét éves korától elbeszéléseket is. A regényben és a drámában – utóbbinak szinte minden változatában – nagyot alkotott (Krisztus születése című drámája itt olvasható Vihar Judit fordításában – a szerk.), de filmet is írt, sőt színészként szerepelt néhányban. Élete, munkássága a legnagyobb végletek között mozgott: tudott írni a legromantikusabb, legpoétikusabb szerelemről és a legvéresebb, legádázabb harcokról, gyilkolásról is.

Gyermekkoráról, neveltetéséről, írói példaképeiről bővebben a már általunk közölt esszében olvashatunk. Munkásságának utolsó szakaszában, 1968-ban alkotta meg Élet eladó című regényét, melyet kevésbé sikerült munkái közé sorolt. A könyv huszonegy folytatásban jelent meg a japán Weekly Playboy című lapban, majd 1986 decemberében könyvalakban is kiadták. Az új kiadás puha kötésben, 1998-ban látott napvilágot. Több nyelvre is lefordították: a kínai változat „Szexuális élet”, az angol kiadás „Élet eladó” címmel jelent meg. A mű ösztönzőleg hatott Simada Maszahikóra, aki Dzsijú sikei („Önként a halálba”) címmel filmforgatókönyvet készített Misima regényének sugallatára.

Az Élet eladó című regény azonban a huszonegyedik században új életre kelt, hirtelen népszerű olvasmány lett. Negyvenöt évvel Misima halála után egy hónap alatt 70 ezer példány fogyott el belőle Japánban. 2016-ban újranyomták, mára bestsellernek számít, 2018-ban pedig az állami televízió, az NHK sorozatot készített belőle, amelyet hetente vetítettek.

A mű egyes szám első személyben íródott, ez a forma pedig igen kedvelt volt, leginkább a huszadik századi japán irodalomban. A vatakusi sószecu, vagyis az énregény tág teret engedett a lírai önkitárulkozásnak, önéletrajzi sajátosságok jellemezték, a főhős belső tulajdonságait, érzelmeit és gondolatait állítva a középpontba. A műfaj a naturalista irányzat hatása alatt bontakozott ki, legkiemelkedőbb képviselői Misima mellett többek közt Simazaki Tószon, Siga Naoja, Nagai Kafú, Tanizaki Dzsúnicsiró és Dazai Oszamu voltak (utóbbiról itt olvashatnak lapunkban).

1990-ben Nádas Péter „Misima-mondat” címmel írt esszét a Holmiba, melyben megállapítja, hogy Misima regényei közül azok a gyengébbek, ahol egyes szám első személyben ír, és azok a sikerültebbek, ahol egyes szám harmadik személyt használ. Egyik legnagyobb regényének Az aranytemplomot (1956) tartja. Nádas elemzi a japán karaktert, mely szerinte a finomság és a brutalitás komplementaritása. Ez akkor válik konfliktusok tárgyává, amikor több száz éves izoláció után az ország megnyitja kapuját a világ felé. Megpróbál azonosulni az európai és az amerikai kultúrával, de ennek a karakternek az arca már nem tekinthető valóságosnak, hanem kényszerű maszkot vesz fel, amely nem képes valódi arccá válni. Misima a japán karakter konfliktusát saját személyisége részének élte meg, mondja Nádas. Hosszasan elemzi Misima alkatát, azt, hogy miként vált csenevész kisfiúból kisportolt testalkatú férfivá – ami azonban csak félig sikerült, mert a lába petyhüdt és sovány maradt. Felsőtestéről rengeteg fotó készült: hol nyilak szúrták keresztül, hol rózsák virítottak rajta, majd ezekből a képekből giccses albumokat publikált.

Élet eladó című regényében a történet Hanióról, egy reklámszövegíróról szól, akinek nem sikerül öngyilkosságot elkövetnie, ezért felad egy hirdetést, melyben közli, hogy eladja az életét, bárki megveheti. Ez a téma már többször megjelent a világirodalomban, főként az ördöggel kötött szerződés kapcsán. Ha a régebbiekre utalunk, természetesen a Faust jut eszünkbe, ha a mostani regényekre, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a japán Kavamura Genki Ha a macskák eltűnnének a világból című művét. Misztikum és sajátos humor hatja át Misima írását, amely mögül az öntörvényű író szavai szólnak, aki önmaga akarja elrendezni saját halálát, aki élni akar azzal a szabadsággal, hogy maga döntsön arról: hol, mikor és milyen formában vessen véget életének. A sokféle gyilkosság és öngyilkosság leírása mintegy töprengés a saját sorsáról: hogyan végezzen magával. Misima így vall erről: „A szépség lerombolása szebb, mint maga a szépség.”

A szadista brutalitás, a pusztítás gyönyöre nem idegen az írótól. Ugyanakkor iszonyatosan fél, hogy emiatt gyilkossá válik, ezért inkább önmaga ellen fordul, kínozza, mazochista hajlamai miatt marcangolja önmagát. Ettől az időtől vallja, hogy „a halálban találtam meg életem igazi célját”, s furcsa élvezettel borzong bele saját pusztulásába. Mágikus erő és szórakoztató cinizmus hatja át a regényt, hiszen a főhős az, aki meg akar halni, de furcsa módon mindig valaki más hal meg helyette, miközben ő egyre gazdagabb lesz. Hanio szavai mögött valójában Misima vallomása rejlik: „élni annyit tesz, mint kétségek közt vergődni”. A regény egy másik részében felteszi a kérdést: „Előfordult velem egyetlenegyszer is, hogy szerettem élni?” De minden hiába, Hanio bármennyire is szeretne meghalni, furcsa módon élve marad, és egymás után fogadja azokat, akik a hirdetése miatt keresik fel. 

Vajon kik jelentkeznek Hanio hirdetésére? A cselekmény szövésében Misima sziporkázik, változatosabbnál változatosabb fordulatok követik egymást. A szereplők megformálása azonban sokszor felszínes, felületes. Regényében a különböző nőalakok mintha ikertestvérei lennének egymásnak – a férfi szereplőket kicsit árnyaltabban rajzolja meg az író.

Különös kavalkád vonul fel egymás után a regény lapjain. Először egy parányi öregember jelenik meg Haniónál, akit egy gazdag koreaival csalt meg a nála ötven évvel fiatalabb felesége. Azt kéri Haniótól, csábítsa el a nőt úgy, hogy a harcias koreai szerető in flagranti találja őket, és végezzen mindkettejükkel. Meglepően végződik a dolog, mert a koreai ahelyett, hogy pisztolyt rántana, az ecsetjét veszi elő, hogy megörökítse a jelenetet. Ezek után békésen elengedi Haniót, aki a másnapi újságból értesül arról, hogy a nő belefulladt a Szumida folyóba. Újabb jelentkezők akadnak, akik megvennék Hanio életét. A középkorú könyvtárosnő, aki felfedezi a kefebajszú rózsabogár titkát, egy fiú iskolai egyenruhában, akinek gyönyörűséges vámpír anyja van, és folyamatosan Hanio vérét szívja. Aztán egy nagykövet, aki a rejtjeles táviratokat nem tudja megfejteni. Hanio azonban – milyen különös! – a sárgarépalé segítségével megoldja a problémát. A következő fordulat a regény sodrában, amikor feleségül vesz egy szifiliszfóbiás lányt, aki különféle kábítószerekkel bódítja magát. Reiko, a feleség kettős öngyilkosságra próbálja rávenni, azzal kísérletezik, hogy megmérgezze, mire a mi hősünk rádöbben, hogy mégsem akar meghalni, s tulajdonképpen szereti az életet.

A szórakoztató, fordulatos regény Mayer Ingrid remek fordításában olvasható magyarul, akinek mondatai pontosak, világosak és érthetőek: jól pörögnek a párbeszédek, a képszerű leírások pedig remekül megteremtik a japán couleur locale-t, közelebb hozva a távoli Japán kultúráját.

Misima Jukio: Élet eladó. Fordította Mayer Ingrid. Budapest, Jelenkor, 2021. 240 oldal, 3299 forint.