1        A költészet térképén minden város és falu egy-egy emberről van elnevezve.

1.1     Tehát a költészet ország. Esetleg kontinens? Külön világ?

1.11   A költészet világa csak részben azonos a világgal.

1.111 A világon nem a világmindenséget, hanem az emberi világot értjük. A föld bioszférájában zajló emberi történéseket. És minden más dolog, táj és távolság emberi vetületét. A mi nézőpontunkból való rátekintést.

1.112 A költészet azon kevés emberi tevékenység egyike, mely képes kimozdulni a világ emberi nézőpontjából. Kilátni és kiemelkedni az emberi világ horizontja fölé.

1.113 A verset nemcsak embereknek írjuk.

1.114 A vers olvasót teremt magának.

1.115 A vers visszacsatolás a teremtésre. A vers ismerkedés Istennel.

1.2     A költészet „története” nem ábrázolható idővonalon, hanem inkább térkép szükséges hozzá.

1.3     A költészet „tere” nem ábrázolható térképen, hanem inkább háromdimenziós modell szükséges hozzá. Olyan, mint egy toronyház.

1.4     A költészet „tornya” nem fér el a világban, egy másik világra is szükség van hozzá.

2        A vers az emberi és isteni világ közötti átjáró.

2.1     Torony, melyre, ha fölrohanunk, elérjük a létezés legalját.

2.2     A létezés legaljáról remek a kilátás. A távolban galaxishalmazok, a közelben vershalmazok.

2.21   Egy jó vers szerkezete nem sokkal bonyolultabb, mint egy galaxisé.

2.22   Egy galaxishalmaz semmiben sem különbözik egy verseskötettől.

2.221 Semmiben sem különbözni valamitől ugyanaz, mint mindenben különbözni tőle.

2.222 Az azonos eltérések, illetve eltérő azonosságok a vers elemei, láthatóvá tevői, mint a galaxisoknak a bennük világító csillagok.

2.23   A versben az eltérő azonosságok spirálisan felcsavarodnak, olyanok, mint a galaxis karjai.

2.3     A versben az azonos eltérések a tartalom és a forma, a gondolat elmélete és a hangzás gyakorlata között lépnek fel.

2.4     Az olvasás ezeknek az eltérő azonosságoknak a működésbe hozása.

2.5     Verset olvasni olyan, mint szex közben filozófián gondolkodni.

2.51   Aki jól műveli a szexet, tulajdonképpen filozofál.

2.52   Aki jól olvas verset, azt testi ingerek érik, szaladgál a hátán a hideg, mintha érzéki ujjak simogatnák.

3        A költészet tornyába bármelyik emeleten be lehet lépni.

3.1     A költészet tornyának nincs földszintje.

3.11   A költészet tornyában a nap a pincébe süt be.

3.12   A költészet tornyában a padláson be van rendezve egy hálószóba az örök álmatlanságban szenvedő Istennek.

3.2     „A filozófusok kijelentéseinek és kérdéseinek többsége abból származik, hogy nem értjük nyelvünk logikáját.” – írja Wittgenstein (Tractatus 4.003).

3.21   Ki itt a mi, és ki itt az ők? Mi – azaz az emberek, az emberek átlaga. Vagy inkább legjava? Nem hiszem, hogy éppen a legjava, mert ők alighanem értik nyelvünk logikáját, vagy ami ugyanaz, tisztában vannak a nemértésükkel. Ahogy Wittgenstein is érti, hogy nem érti. Érzékeli a logika és a nyelv logikája közötti különbséget. A nyelvben, a nyelv által minden átalakul, más látószögbe kerül, mint ahogyan az kívüle van.

          Ezek szerint a nyelv logikájának nemértése elegendő a filozófussá váláshoz? Vagy szükséges ennek a nemértésnek a felismerése?

3.3     Pusztán a nyelv használata filozófussá emel.

3.4     A nyelv használata egyenlőségjelet tesz az ember és a filozófus közé.

3.5     De mindez nem lenne így, ha a logika és a nyelv logiákája azonos volna.

3.51   A logika léte megmutatja, hogy az ember gondolkodása legalábbis kettős természetű.

3.52   A logika nem a mi logikánk. A mi logikánk a nyelv logikája.

3.6     A nyelv logikájának észrevétele filozófia. (A fent idézett paragrafusban Wittgenstein ezt is írja: „Az egész filozófia ˃˃a nyelv kritikája˂˂.”)

3.7     A nyelv logikájának élvezete a költészet. (Az iménti idézet parafrázisa valami ilyesmi lehetne, ha Wittgenstein veszi a fáradtságot, hogy saját költő mivoltát is felismerje: „Az egész költészet ˃˃a logika kritikája˂˂ és a ˃˃nyelv öndicsérete˂˂.”)

4        Az egész költészet a nyelv öndicsérete.

4.1     A fél költészet a nyelv nyelvektől független öndicsérete. Ez a költészet nyelve.

          „Ó, mondd meg, költő, mit teszel? – Dicsérek.” (Rainer Maria Rilke: Ó, mondd – Somlyó György fordítása.)

4.11   A kötészet nyelvének logikája a dicséret.

4.12   A vers öndicsérete nem öndicséret, mert a vers nem saját maga.

4.13   A vers a világ helyén áll, és mint ilyen létezik: egyetlen, teljes körű pillanatfelvétel róla.

4.2     Minden létező saját létének állítása, megerősítése.

4.21   A vers öndicsérete a világ létének igenlése.

4.3     Vers az, ami a lét egészét dicséri.

4.31   Ezek szerint olyasmi is lehet vers, ami első látásra nem tűnik annak.

4.311 Ha valami első látásra versnek tűnhet, ez arra mutat, hogy mindannyiunkban van kép a versről.

4.312 Nem minden vers, amit lírai hangulatúnak érzünk. Bármi nem lehet vers, hanem csak vershez hasonló szerkezet, akár egy galaxis.

4.32   A versről mindenkiben meglevő kép nem feltétlen kialakult kép, inkább valami versösztön.

4.33   Az ember képes uralkodni a legalpáribb ösztönein. Az ember ideig-óráig képes uralkodni a legalapvetőbb ösztönein.

4.34   Az ösztön előbb-utóbb utat tör magának.

4.4     Kísértet járja be a költészet tornyát, a vers-ösztön kísértete.

4.41   A versösztön kísértete a líra-ösztön. A líra-ösztön horror változata a giccs.

4.5     A líra a filozófia és a giccs kiegyezése.

4.6     A vers formája a giccs keretek között tartása.

4.61   A keretek között nem tartott érzelem hajlamos giccses formát fölvenni.

4.62   Amikor valaki nem kényszeríti formába az érzelmeit, akkor vagy a szerelem uralkodott el rajta, vagy magánlevelet ír, vagy az egóját keveri össze önmagával.

4.7     A versben megjelenő én az egótól mentesített magánemberi én.

4.71   Amikor a versen át lépünk be egy másik világba, át kell öltöznünk. Ezért érzik sokan hazugságnak a verset.

          Pedig valójában nem a vers hazugság, hanem a kontrolálatlan érzelem közvetlen leírása.

4.8     A kötött vagy szabad forma lényege a giccs elkerülése.

4.81   A forma ujjai között ott örvénylik az érzelmek giccse.

4.82   Amikor a versen át belépünk a másvilágba, át kell gondolnunk mindent. Ezért érzik sokan zavaros beszédnek a verset.

          Pedig valójában nem a vers zavaros, hanem a gondolat követésének képessége korlátozott az emberben.

4.83   Ha valaki zavarosnak érez egy szöveget, lehet, hogy valójában ő azavaros.

4.9     Aki zavarossá vált, elvesztette kapcsolatát a vers-ösztönével. Esetleg a gondolkodás-ösztönével. Esetleg a tudni-akarás-ösztönnel.

5        A túlvilág nyelve a költészet.

5.1     Minden vers egy szó a túlvilág nyelvén.

5.2     A túlvilág szavai mindig a mindent jelentik.

5.21   Egy túlvilági beszélgetést nem lehet befejezni.

5.3     Mindent jelenteni ugyanaz, mint semmit jelenteni.

6        A vers nem jelent semmit.

6.1     Viszont, ellentétben sok, jelentéssel bíró dologgal, a vers van.

6.2     Verset olvasni annyi, mint belemerülni a létbe.

6.3     Verset írni annyi, mint lubickolni a létben.

6.4     A költészet nyelve a világ.

6.41   A világ a versfelolvasás egy korai fajtája, amikor még nem voltak hangok, nem voltak betűk, nem voltak szavak. Nem voltak versek.

6.42   Kezdetben vala az ige.

6.43   A Teremtő szó előtti szóval, vers előtti versekkel, felolvasás előtti felolvasással teremtette meg a teremtés előtti világból a teremtés utáni világot.

6.5     A világ megteremtése irodalmi értelemben véve siker vagy kudarc?

7        Amit nem lehet érzéketlenség révén teljesen elpusztítani, azt olvasni kell.