Ha a mostanság divatos szatírákat követve Hitlerhez vagy Mozarthoz hasonlóan Voltaire is feltámadna, és megnézné a Candide-ból készített magyar animációs sorozatot, egészen biztos, hogy elégedetten csettintene. Persze a rajzfilm tempóját jócskán szoknia kellene, Kreif Zsuzsanna és alkotótársainak sorozata ugyanis az első perctől az utolsóig úgy zakatol, mint egy fékevesztett TGV. Éppen ezért még a gyanútlan, de sokat látott sorozatnézőt is megizzasztja, ha netán úgy dönt, hogy nem kis adagokban, hanem egyben nézi végig a tizenhárom részes sorozatot, mivel a történet csak úgy hemzseg a különféle popkulturális, történelmi, irodalmi és filmes utalásoktól (beleértve az élő és rajzolt szereplős filmeket), miközben ha lazán is, de követi Voltaire pikareszkjének sztoriját. Merthogy Kreif sorozata valójában nem a tizennyolcadik századi Európa és Dél-Amerika egyes államaiban játszódik, hanem napjaink globalizált – valós és virtuális – világában, miközben olyan témákat feszeget, mint az Európába irányuló migráció, a járványok, a globális felmelegedés, vagy a szintetikus drogok.

Mégis, a sorozat a kortárs közeg ellenére is ugyanazt a filozófiát követi, mint a szatirikus kisregény, vagyis a főhőst egyik államból a másikba „utaztatja”, miközben nyomós érvekkel bizonygatja, hogy a Föld nevű bolygónak immáron egyetlen szeglete sincs, ahol bármiféle remény maradt volna az optimizmusra. Persze az első epizód még fél lábbal a regény világában áll: egy gazdag báró kastélyában megismerkedünk a naiv és örök optimista ifjúval, Candide-dal, annak metafizikában és hódításban jártas tanítójával, Pangloss mesterrel, valamint hősünk hőn áhított szerelmével, a szépséges Kunigundával. Utóbbi hölgyemény azonban hősünknek nemcsak örömforrása, de kálváriája is, ugyanis miután a báró rajtakapja őket a spanyolfal mögött, egy hatalmas rúgással taszítja ki az ifjút a világba.

A kalandos utazás ezt követően veszi kezdetét, és a regény helyszínei helyett (Németország, Portugália, Paraguay, Peru, Anglia, Francia- és Törökország) többek között a Közel-Keleten, Észak-Koreában, valamint napjaink metropoliszaiban és a virtuális világában játszódik. A történet tehát inkább gondolatiságában követi a regényt, némely epizódok viszont megfeleltethetők bizonyos fejezeteknek: a második, Kéz- és lábtörést, Candide! című részben például a főhős egy véres háborúban találja magát – ahogy a könyvben szemtanúja lesz a bolgár-avar háborúnak –, a hetedik, Kunigunda globálisan felmelegszik epizódban egy idilli őserdőben talál rá szerelmére, – ami akár napjaink Eldorádója is lehetne – míg az utolsó, Filosztár című etűd a regény zárlatához hasonlóan felteszi a nagy kérdést, hogy mégis mi értelme volt hőseink szörnyű kalandjainak, pontosabban szenvedéseiknek.

További apró, de lényeges különbség, hogy míg a regényben fontos szerepet kap Kunigunda bátyja – akit noha a családi kastélyba betörő bolgárok megölnek, később paraguayi parancsnokként tér vissza, akit aztán Candide leszúr, de azt ismét túléli –, addig az animációban csak az első epizódban jelenik meg. Vele ellentétben Cacambo, Candide hű szolgája és lelki társa több részben is feltűnik, és általában ő tájékoztatja a jóhiszemű főhőst az aktuális epizód társadalmi vagy éppen gazdasági viszonyairól. Az igazán lényegi különbség azonban a főhős melletti másik két alak, Pangloss mester és Kunigunda sűrű szerepeltetése, akik Voltaire regényének csupán elején és végén tűnnek fel – igaz, a főhős állandóan hivatkozik kettejük eszményére. Ezzel ellentétben a sorozatban a tanító és a bárólány mindvégig a színen vannak, és meghatározó erővé válnak a főhős számára – különösen Pangloss, aki amellett, hogy az első részben még metafizikával és párkapcsolati tanácsokkal tömi tanítványa fejét, a későbbiekben kifejezetten ördögi szerepekben (hataloméhes katonai vezető vagy észak-koreai diktátor) tűnik fel. Ettől függetlenül a filozófus ugyanazzal érvel, mint tizennyolcadik századi elődje, miszerint „minden a legjobban van ezen a legeslegjobb világon”, az események ugyanis – legyenek azok bármilyen szörnyűek is – egy tökéletes logikai láncba rendeződnek. A furmányos mester ráadásul, Madách Tragédiájának Luciferéhez hasonlóan színről-színre, pontosabban epizódról-epizódra vezeti Candide-ot újabbnál újabb társadalmi (és később virtuális) valóságokba – csak nem azért, hogy az ifjú életkedvét és optimizmusát próbára tegye, hanem, hogy kihasználja és pénzre váltsa azt.

Forrás: Candide. Kunigunda és Pangloss mester több szerepet kap. Részlet a filmből

Az ember tragédiájával vont analógia már csak azért is indokolt, mert Madách Ádám-Éva- Lucifer triászához hasonlóan a sorozat Pangloss-Candide-Kunigunda hármasa is minden epizódban más-más alakban és olykor eltérő személyiséggel jelenik meg. A két mű közti párhuzam azonban nemcsak a szereplők alakján és viszonyán keresztül idéződik fel, de a sorozat végkicsengésében is. Az utolsó epizódok ugyanis kifejezetten világvége-hangulatot árasztanak: az alkotók még a Föld megsemmisülésének gondolatával is eljátszanak. Hőseink, így a Tragédia Ádámjához hasonlóan idővel az űrben találják magukat, miközben arról ábrándoznak, hogy egy másik bolygón idővel felépíthetik a tökéletes társadalmat, ráadásul olyan high-tech épületek és szigorú szabályok között, mely eszünkbe idézheti a drámaíró hírhedt Falanszter-színét is.

Forrás: Candide. Mindenki más alakban tűnik fel. Részlet a filmből

Kreif Zsuzsáék Candide-ja éppen ezért talán még borúlátóbb, mint Voltaire regénye, hiszen filozófiáját a végpontig viszi el, és egészen a földi lét zárókövéig kíséri a szereplőit. Sőt, nemcsak a történelem „végéig” jut el, de az utolsó részben önreflexív módon túl is lép azon. A záró epizódban a szereplők ugyanis újra a Földön, a Párizsi Operaházban találják magukat, méghozzá 1789-ben, a francia forradalom idején, ráadásul egy valóságshow-ban, melyben feltűnik maga a szerző, VV Voltaire, azaz Való Világ Voltaire is. A színpadon pedig újraindul a sorozat: Pangloss és Candide ismét önmagukat alakítva adják elő a volt epizódokat, miközben hősünk – akárcsak Voltaire regényében – felteszi a végső kérdést mesterének: mégis mi értelme volt mindennek? Vagyis mi értelme volt szenvedni, feleslegesen küzdeni, ha egyszer nem érték el a céljukat? És hogy mit válaszol erre a mester, pontosabban Kreif Zsuzsa és csapata?

Valami olyasmit, amitől még a fejünk is elszáll.

Candide (2018-2019) – 13 rész (82 perc)

Rendezők: Kreif Zsuzsanna, Turai Balázs, Bera Nándor, Hegyi Olivér

Producer: Iványi-Bitter Bigitta, Fehér Károly