A századforduló új művészeti irányzatait lengyel földön összefoglaló néven Ifjú Lengyelország mozgalomként szokás emlegetni. A XIX. század utolsó évtizedétől kezdődően a lengyel irodalmat áthatotta a kor összes európai szellemi áramlata: Schopenhauer eszméi, majd Nietzsche tanai (igen korán, még a filozófus életében), a parnasszizmus, a művész és a nyárspolgár ellentéte, a szimbolizmus, az egzotikus keleti kultúrák hatása, az összművészet és a kézművesség reneszánsza, a népi „tiszta forrás” iránti érdeklődés. Az Ifjú Lengyelországnak azonban jellegzetes, térségspecifikus vonása is volt. Lengyelország nem létezett Európa térképén, három nagyhatalom osztozott rajta, így az itteni modernizmus a társadalmi kérdések mellett a lengyelség nyelvi és kulturális összetartozására is nagy hangsúlyt helyezett; a dekadencia árnyait pedig csak mélyítette a szabadság hiánya. Ebből a szempontból a lengyel századforduló művészei a romantikusok örökösei voltak.
A függetlenség visszaszerzése (1918) után is akadtak olyan kiemelkedő művészek, akik megmaradtak a századforduló, a szecesszió formanyelvénél, ezt ötvözték az új áramlatokkal. Közéjük tartozott Bolesław Leśmian (1877-1937), akit nem egy irodalomtörténész a legjelentősebb XX. századi lengyel költők között tart számon. Asszimilált zsidó családban született Varsóban, amely akkor az Orosz Birodalom része volt. Gimnáziumba és egyetemre Kijevben járt. Pályája kezdetén oroszul és lengyelül verselt. Ekkor még felváltva élt Varsóban és Franciaországban, később tért tartósan haza. A XX. század első éveiben a kiváló irodalomszervező, Zenon Przesmycki („Miriam”) legendás folyóiratában, a Chimerában publikált, önálló verseskötetei később jelentek meg. Vérbeli meseíró, valamint rendkívül kifinomult kritikus és esszéíró is volt. Rengeteget olvasott, a Gilgames-eposztól a Kalevalán és az Igor-éneken át a klasszikus és kortárs európai irodalomig. Számos filozófus műveit is eredetiben ismerte. A legnagyobb hatással Bergson élan vital-koncepciója volt rá, de az egzisztencializmus egy előrevetített formája is fontos szerepet játszik verseiben. Egészen különlegesek a kelet-európai népballadákból táplálkozó, de filozofikus töltetű versei; hőseik a világba „belevetett”, magányos, szeretetlen, ürességet megtapasztaló emberek. Ezekhez képest az ellensúlyt az antropomorf vagy panteisztikus vonásokkal felruházott természet jelenti: egy hosszabb költeménye (Łąka) például a Rét és az Ember beteljesült szerelméről szól. Ez a dinamikus és energikus bergsoni lét különböző formákat ölt, alapvető tulajdonsága az átalakulás. Leśmian kreatív energiáinak, korlátokon átlépő gondolkodásának termékei izgalmas szóalkotásai. A magyar olvasó mindennek a halvány visszfényét az 1969-es Lengyel költők antológiája kötetben láthatja meg, amelyben elsősorban Jékely Zoltán és Tandori Dezső Leśmian-fordításai érdemelnek figyelmet.
Leśmian a maga útját járta, de nem volt teljesen egyedül, és hatása is óriási a későbbi irodalomra. Hasonlóan álomszerű, cizellált és többféleképpen értelmezhető Bruno Schulz prózája. Leśmian fő témái – a természet mint őselem és erő, az egymásba változó létformák, a távoli tájak és a szűk mikrorégió, a fantasztikus elemek pedig Olga Tokarczuk könyveinek fontos ismérveit alkotják.
Az 1749-en közölt két verset csaknem három évtized választja el egymástól. Mindkettő szimbolikus és balladaszerű, egyúttal erősen önéletrajzi jellegű. Ködszikra magyar nevét Reiman Judittal együttműködve sikerült megtalálni.) Lengyel eredetije, az önironikus Znikomek az aprócska, jelentéktelen és tűnékeny szavakat ill. jelentést hordozza magában. A költő, a mindössze 155 cm magas Leśmian szintén nehezen boldogult megélhetési (hivatalnoki) munkája útvesztőiben. Magánéletét is felesége, Zofia Chylińska festőnő és unokatestvére, Celina Sunderland, majd később nagy szerelme, Dora Lebenthal orvos között osztotta meg. Zofia rendkívül türelmes és megértő volt férje iránt. Ő jelentette meg Leśmian posztumusz verseskötetét, és amellett is kiállt, hogy férje Dorához írt levelei csonkítatlan formában jelenjenek meg (ez végül nem így történt). Dora Lebenthal a II. világháború alatt halt meg tífuszban, amelyet egy betegétől kapott el. Zofia és egyik lánya, Maria Ludwika a varsói felkelés után megjárták Mauthausent. A felszabadulás után Angliában, majd Argentínában éltek. Zofia és Bolesław másik gyermeke, Wanda is Nyugatra került; az ő lánya, vagyis Leśmian unokája Gillian Hills színésznő, énekes.
