Két kereszt

Két kereszt állt sírhantom felett –
De nem volt rajta harmadik kereszt.

Mikor a hír babérját elnyertem –
Két lány egyszerre kedvelt meg engem.

Az egyik azt mondta, fájón szeret.
A másik vígan, mert élvetegebb.

Vígan amaz, fájón pedig ez.
Mindkettő mégis királynak nevez.

Mert a mámor aléló perceiben
Nem leltek édesebb nevet nekem.

A gyönyör szüntelen, szép viharában
Mégis egy harmadik volt az én álmom.

Aki a tavasszal versenyt szalad,
Szerelemmel szeret, kéjt kéjre ad.

Nem reszket és sápad, nem bús vagy élveteg,
Hanem tüzet fog, hogyha megszeret.

Álmomtól a szívem kettérepedt –
És eltemettem az én szívemet.

Két arany keresztet állítottam,
Két árnyék hullott a fűre nyomban.

Két arany sáv, kettős arany árnyék:
A két leánynak kettős ajándék.

Néztem aléltan a kereszteket;
Szél és ég rólam beszélgetett.

Az ég a szélnek akkor azt mondta,
Hogy álmom rózsás fényt vet síromra.

A szél hangosabban felelt az égnek,
Hogy dúsabb temetést érdemlek én meg.

Két kereszt állt sírhantom felett,
De nem volt rajta harmadik kereszt.

(1908)

Ködszikra

Az árnyas létkuszaságban Ködszikra szökellve sodródik.
Egyik szeme kék, a másik barna; így mindkét
Szemével másként látja a világ mikéntjét,
S nem tudja, szemen-túl melyik világ a valódi.

Két lélek lakja: az egyik a mennyben szállong,
A másik a földön senyved. Egyszerre két lányt szeret:
A fekete színesen tanul kívülről örök álmot,
A szőke halott völgynek sző lenge szemfedelet.

Melyiket szereti igazán? Rossz utak! — Mélyvíz tükre reszket!
Szurdokok! — Kiáltozás! — Sehonnan nincs segítség!
Félelem-csapzotta, sötétbe iramló kertek!
Kezében — túl sok létezés, szemében éjszaka-szemcsék!

Pára borítja a lány vágytól piruló száját —
Látják egymást a virágok — a halálok egymást tompítják!
Ködszikra harap az égből; aranykeverővel az árnyát
A nyírekébe vegyíti. Álmodnak zúgva a nyírfák.

(1936)