Az ukrán gyerekkönyvek főszereplői még tíz évvel ezelőtt is főként macskák és kutyák voltak, mulatságos fantasztikus lények, kíváncsi fiúk és lányok. A Krím annektálásával és a kelet-ukrajnai hadicselekmények kezdetével jelentek meg először a gyerekkönyvek hősei között katonák, önkéntesek és menekültek. 2022. február 24. után kerültek a könyvekbe a háborús övezetből kimenekített gyerekek, állatok, akiket sikerült megmenteni, és… olyan gyermekek szellemei, akiket az orosz lövedékek öltek meg. Bárhová is vetődjenek, a mi olvasóink akkor is tudni fogják, hogy háború dúl ebben a világban. Lehetnek tőle távol vagy közel, érintheti a családjukat (valakije ott harcol, eltűnt, megsebesült vagy elesett) vagy iskolai zaklatás formájában is találkozhatnak vele: „Te Ukrajnából jöttél! Nesze, itt egy bomba!” A háború – életveszély: megnyomorít (a fogyatékkal élő gyermekek és felnőttek jelenlegi és jövőbeli könyveink további hősei), és azt is jelenti, hogy folyton attól rettegsz, hogy elveszítheted a szüleidet vagy a barátaidat. A háború, ha emigrálni kényszerülsz, gyökerestül kiszakít mindenedből. Arra kényszerít, hogy tökéletesen változtasd meg az életed, alkalmazkodj egy új országban, tanuld meg nyelvét és kultúráját, de ugyanakkor őrizd meg az identitásodat. A háború azt is jelenti, hogy hátrahagyod az összes játékodat, és szörnyű magánnnyal és az ismeretlennel kerülsz szembe.

Ukrajnában manapság háborúval a háttérben folyik az élet, de 

a gyerekkort még a háború sem tudja eltörölni.

Igor Kozlovszkij vallástudós, aki 700 napot töltött orosz fogságban, állítja, hogy a traumatizált állapottól meg lehet szabadulni, ha a traumát mint átélt élményt kezeljük. Tudatosítani mindazt, ami történt, átbeszélni és újragondolni amit megtapasztaltál, új értelmet adni neki. A mi számunkra a háború a valóság szerves része, úgy a légiriadók és a félbeszakított éjszakák, mint az ágyúzás és a halálról szóló éjszakai beszélgetések. A gyermekeink most nőnek fel, ilyen körülmények között élik az életüket, így hát más könyvekre van szükségük. A valóságról szólókra és fantasztikusakra, komolyakra és viccesekre, versben és prózában – saját magukról. A könyvek lehetőséget adnak, hogy mintegy tükörbe nézve a sajátjukhoz hasonló élettapasztalatot lássanak, vigaszt nyújtanak és megmutatják, hogy mások is ugyanazt érzik, mint ők, vagyis hogy az érzelmeikkel nincsenek egyedül. 

A gyerekkönyvek segítenek abban, hogy biztonságos környezetben nézzenek szembe a traumával és gondolják újra ezt az élményt.

Bármennyire is szeretnénk, hogy a Scsedrik című ukrán népdal, Marija Primacsenko naiv népművész festő fantáziaszülte állatfigurái vagy a Szimirenko által nemesített alma (az utóbbi években minderről szóltak gyermekkönyveink) jusson rólunk az emberek eszébe, Ukrajnával kapcsolatban még sokáig az egész világon a „háború” szót fogják emlegetni. A világszerte egyik legnépszerűbb ukrán képeskönyv, A háború, amely megváltoztatta Rondót, amit kisgyermekek számára is írt és rajzolt Romana Romanisin és Andrij Lesziv még 2015-ben, egy évvel azután, hogy Kelet-Ukrajnában megkezdődött a háború. Megjelenése után azonnal ismertté vált az egész világon, a Bologna Ragazzi Award egyik díjnyertese lett, de már a White Ravens 2015-ös katalógusába is bekerült. Legalább 13 országban vásárolták meg kiadása jogait, köztük Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon is. A német és az amerikai kiadás is díjnyertes lett. E könyv után a szerzőpáros még több sikeres projektet is megvalósított, köztük ismeretterjesztő kiadványokat a látásról, a hallásról és a mozgásról.

2022 előtt A háború, amely megváltoztatta Rondót egyike volt azon kevés ukrán gyerekkönyvnek, amelyek az Ukrajnában zajló háborúról meséltek a világ számára. A könyv nyelvezete és illusztrációi metaforikusak, a szereplők szimbolikusak (papír-darumadár, felfújható kutya és villanykörte), helyszíne a mesebeli Rondó város. Fő gondolata, hogy 

minden törékeny, ami él,

bármely nyelven érthető. Vagy akár szavak nélkül is, mint Olekszandr Satohin Sárga pillangó című csendes könyve bizonyítja, amely az illusztrált könyvek kiadóinak és ügynökeinek nemzetközi szövetsége, a dPICTUS 2023-as listáján bekerült a 100 legszebb képeskönyv közé. Ez egy kis lepke képén keresztül beszéli el a háborút, aki megment egy kislányt a haláltól. Akárcsak a Rondóról szóló könyvben, a történet itt is a gyermekkorral szembeni fenyegetésekről szól. Sárga lepkék rajai jelennek meg ott, ahol hullanak a bombák. A rovarok a halottainkat jelképezik, ők vezetik messzebb minden veszélytől, védelmezik a gyerekeket egyenesen a mennyekből. Egyre több lesz a sárga pillangó, de a halott is. A sárga – az élet – ellenáll a sötét erőnek, a pusztításnak és az agressziónak, amiket a háború hoz.

Oroszország teljes körű ukrajnai inváziójával sok metafora elveszítette erejét, ahogy azt Halina Kruk költőnő jól leírta egy berlini költészeti fesztivál megnyitóján mondott beszédében, ezért konkrétabb történetek elmesélésére lett szükség azokról a gyerekekről, akik egész Ukrajnában veszélynek vannak kitéve. Óva, vigyázva a gyerekekre mesél nekik a háború valóságáról Tanya Sztusz a Kis és nagy győzelmek titokzatos történetei című mesegyűjteményében. Így lehet gyerekekkel tüzérségi és rakétatámadásokról, áldozatokról és rokkantságról beszélni. Ezt a könyvet gyermekpszichológusok írták és szerkesztették, hogy segítsenek megbirkózni a traumákkal és kigyógyulni belőlük. Valós és mesebeli történetek tárják fel ismert fogalmak rejtett jelentését. Például a légvédelmi sziréna hangjáról, ami ráijeszt a gyerekekre, vagy egy rakéta "valódi" rendeltetéséről, amely arról álmodik, hogy egy repülőgép részévé váljon. Ezzel szemben Katerina Jegoruskina „Kényszervakációm” című könyve azt az olvasót célozza meg, aki távolról szemléli az eseményeket. Egy stilizált napló ez, ami a teljes körű invázió első napjait írja le egy gyermek szemszögéből. A szöveg elmagyarázza, miért kényszerültek gyerekek ezrei, otthonukat elhagyva, Ukrajna biztonságosabb régióiba vagy külföldre költözni, megszakítva ezzel az iskolát és a megszokott életvitelüket. Ilyen csak nyaraláskor fordul elő, de itt van egy apróság: senki sem kívánna ilyen nyaralást a gyerekeinek. A könyv jogait öt országban vásárolták meg, köztük Lengyelországban. A svéd kiadás 2024-ben megkapta a rangos Peter Pan Ezüstcsillag díjat 2024.

Halina Tkacsuk Kék notesze emigrációba kényszerült ukrán gyerekek élményeiről mesél. A notesz szemszögéből írja le az olvasók számára egy Vlada nevű kislány új életének történéseit, aki a mamájával Lengyelországba települt át. Ez teszi lehetővé különböző írásmódok kombinálását, valamint azt, hogy bizonyos helyzeteket humorral szemléljünk, hiszen a gyerekek háború idején is gyerekek maradnak. A könyv hősei büszkék arra, hogy ukránok, de elszomorítja őket a tény, hogy Ukrajna kapcsán mindenkinek csak a háború jut eszébe. Projektet készítenek a Szülőföldről, fantáziadúsat, amilyet csak gyerekek tudnak – arról, ahogyan azt ők maguk látják: gyerekszemmel.

Ezeknek a sok nyelvre lefordított könyveknek az a célja, hogy a háború tragédiájáról meséljenek a világnak. A történetek főhősei és a művészi illusztrációk empátiát ébresztenek a kiszolgáltatott helyzetben lévők iránt. A modern képeskönyv-formátum ebben tagadhatatlanul sokat segített. A napi eseményekre reagáló rövid történetek gyorsan megíródnak, és az immár világhírű és igen termékeny ukrán illusztrátoroknak hála ezek a könyvek a külföldi közönség számára is vonzóak. Ők már jóval 2022 előtt is, mikor különböző európai kiadóknak rajzoltak, évente nyertek rangos nemzetközi versenyeket. A Vladiszlav Jerko, Romana Romanisin és Andrij Lesziv, Okszana Bula, Anna Szárvira, Olekszandr Satohin vagy Okszana Dracskovszka és mások által illusztrált könyvek jogait több tucatnyi országban vásárolták meg. A tukoni névre hallgató aranyos mesebeli lényeket, Okszana Bula teremtményeit Európában és Ázsiában is ismerik.

Ha háborúról írunk, a múltról és a jelenről beszélünk, de a gyerekek mindig a jövő témái. Legfőbb kihívásunk most az, hogy úgy írjunk, hogy annak segítségével a gyermek világosan képzelje el a jövőjét, anélkül, hogy ezt a „háború vége utáni” időre halasztanánk. Ezért mindaz, amit ma gyerekek és tinédzserek számára írunk, az életről szól, és arról, hogyan fognak a túlélésért vívott harc bonyolult körülményei között felnőni.

Amikor a háborús tapasztalatokról beszélünk, akkor a bunyókkal, kísérletezésekkel, méltósággal, barátsággal és szerelemmel teli gyermekkorról is szólunk. Mert ha halálos veszély fenyeget, az élet értéke sokkal jobban látható, mint bármely más körülmények között. Még akkor is átéljük, ha minden alkalommal új lappal kell kezdenünk. De a betűk apránként szavakat, a szavak mondatokat, a mondatok pedig könyveket alkotnak. A mi történeteink többek között a rendíthetetlenségről, a kitartásról szólnak. Valamint – ahogy azt Szvitlana Rojz pszichológusnő írja gyerekkönyveiben – arról a képességről, hogy ünnepnek érezzük az életet. És végül, de nem utolsósorban: a szerelemről. Mert ahogy egy barátnőm mondta egyszer, aki a frontvonalhoz egészen közeli Harkivben csinál könyveket: gyerekeket szerelemre szülünk, nem pedig háborúra. És könyveket is, teszem hozzá én. Lehet, hogy ez a legfontosabb, amit a modern ukrán gyermekirodalom megtaníthat a világnak.

*

A szöveg a Kosciuszko Alapítvány és a Rozstaje.art ösztöndíjának részeként készült a következő partnerek támogatásával: Stichting Global Voices, Bázis - Maďarský literárny a umelecký spolok na Slovensku, Fiatal Írók Szövetsége, Česká asociace ukrajinistů,  Kolegium Europy Wschodniej and Sensor.ua.

Forrás: Kosciuszko