„Ki ne kívánkozna néha, különösen kánikula idején egy északi-tengeri fúrótoronyra?” (Beszélgetés Molnár T. Eszterrel Yrsa Sigurðardóttirról)
Fotó: PesText
„Ki ne kívánkozna néha, különösen kánikula idején egy északi-tengeri fúrótoronyra?” (Beszélgetés Molnár T. Eszterrel Yrsa Sigurðardóttirról)

A 2024-es PesText alkalmából készített miniinterjú-sorozatunk következő részében Molnár T. Eszter beszél Yrsa Sigurðardóttirról, aki szeptember 28-án lesz a fesztivál vendége. 

1749: Hogy viszonyulsz ahhoz, hogy a skandináv irodalom világhódító útjára indult?

Molnár T. Eszter: Elsősorban szakmai szempontból vizsgálom a jelenséget: nyelvi sajátosságokat, írói attitűdöket, könyvpiaci mozgásokat és olvasói elvárásokat figyelek meg. Másfelől, bár egyes zsánerekben, főleg a krimiben képes egységes brandként működni a skandináv irodalom, minél jobban megismerjük az egyes szerzőket, annál inkább kibomlik a tényleges sokszínűsége. Példának okáért elég nehéz egy kalap alatt beszélni Sigríður Hagalín Björnsdóttirról, Jon Fosséról, Helga Flatlandól és Sissel-Jo Gazanról azon túl, hogy nagyszerű írók, akik északi országokban élnek. Mára nemcsak kialakult, de meg is szilárdult egy olvasói réteg, akik keresik és igénylik azt, amit az egyes északi íróktól megszoktak, legyen az a sallangmentes stílus, vagy a sorok között leselkedő hideg, a társadalmi problémákkal való egyenes szembenézés és vérmérséklet szerint a hátborzongató bűntények vagy világítótornyok, a tajga és a tundra magánya. Ráadásul hazánkból nézve észak, különösen a messzi észak egzotikum, így az egyes művek értékein kívül az elvágyódás és a kíváncsiság is szerepet játszik a skandináv irodalom sikerében. Ki ne kívánkozna néha, különösen kánikula idején egy északi-tengeri fúrótoronyra?

1749: Yrsa Sigurðardóttir műveit miben tartod különlegesnek?

MTE: Az eleve színes északi krimiirodalomban Yrsa maga is rendkívül sokoldalú szerző, hiszen két sorozat mellett önálló regények írója is. Míg a sorozataiban a hátborzongató bűntények mellett van helye a könnyed, akár vicces párbeszédeknek is, és kötetről-kötetre fejlődnek a szereplők közötti kapcsolatok, az egyedülálló regények tempója feszesebb, tónusa sötétebb, világuk kietlenebb, és nem állnak tőlük távol a horror stílusjegyei sem. Erőssége a sorozatok nagyívű dramaturgiája és az izgalmas regényvilág építése, támaszkodik az izlandi mondavilágra és remekül, komoly ismereteket is mozgatva ábrázolja a geológiai és biológiai környezetet, de amiben igazán különleges, az a lassú tempójú feszültségkeltés. Nem sok könyv olvasása közben féltem az utóbbi időben, de Yrsa önálló regényei bemásztak a bőröm alá, és jó ideig nyugtalanítottak.

1749: Milyennek ismerjük meg regényeiben az izlandi társadalmat?

MTE: Yrsa szereplői hétköznapi emberek: fővárosi vállalkozók, rendőrségi pszichológusok, és meterológusok. Ugyanakkor egy olyan társadalom tagjai, amelyet megedzett az évszázados nélkülözés, a kemény, hosszú tél, és a kis népsűrűség, ahol éppúgy magától értetődő, ha egy nő jelentkezik az önkéntes kutató-mentőcsapatba, mint az, hogy béranyaságot vállal. Azonban Yrsát mint szerzőt elsősorban a bűn érdekli, márpedig Izlandon a bűnözés ritka, mint a fehér holló. Az ő könyveit olvasva úgy érzem, a bűnöző kakukktojás a különcök között. Bár Izland szülötte, mégis idegen.

Névjegy
Yrsa Sigurðardóttir (1963)

Izlandi író. Krimiket és gyerekkönyveket ír.

A cikk szerzőjéről
Szekeres Nikoletta (1978)

Kritikus, szerkesztő, a HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum egyik alapító tagja. 

Kapcsolódó
„hiszen akkor sokkal boldogabb világban élnénk” (Beszélgetés Jeney Zoltánnal Philippe Brenot-ról)
„Nagyon jó analízis” (beszélgetés Smid Róberttel Fiona McPhillipsről)