A 2024-es PesText alkalmából készített miniinterjú-sorozatunk első részében Jeney Zoltán beszél Philippe Brenot-ról, aki szeptember 27-én lesz a fesztivál vendége.
1749: A szexualitás történetét mutatja be Philippe Brenot képregény-könyve, mit gondolsz, miért érdemes a szexualitás történetéről mesélni az embereknek?
Jeney Zoltán: Először is azt gondolom, hogy a szexualitásról beszélni akár szinkrón, akár diakrón módon mindenképpen fontos, mert ez az a dolog, amiben az ember leginkább magára van hagyva. A mi modern európai társadalmunkat át meg átszövő szemérmesség elvágja a kommunikáció útjait ezen a területen, és még a legintimebb közegekben is problémás előhozni ezt a témát. Holott nagy szükség volna arra, hogy mindenki jobban megismerje a szexualitás működését, mechanizmusait, hatásait a másik emberre, hiszen akkor sokkal boldogabb világban élnénk. Ami pedig a történeti részét illeti, azt gondolom, hogy mindennek a megértéséhez segítség az, ha megismerjük a múltat, az előzményeket, az okokat.
1749: Hogyan segít ebben Brenot, illetve alkotótársa, a rajzokért felelős Laetitia Coryn A szex hihetetlen története című képregénye? Miért érdemes forgatnunk ezt a képregényt?
JZ: A könyv tulajdonképpen hagyományos szerkezetű, elindul az emberré válás kezdeteitől és végigviszi a szexualitás történetét a modern korig, korunkig. Az őskori rész a régészeti-antropológiai, illetve zoológiai-etológiai kutatások eredményei alapján az emberi faj egészére érvényes, és ahogy haladunk előre az időben, úgy szűkül a könyv fókusza, az ókori részben a mediterráneum és a Közel-Kelet civilizációjának szexuális kultúráját ismerteti, azután pedig a középkortól napjainkig már kizárólag az európai, és azon belül is főként a francia társadalom szexualitás kultúráját mutatja be (hamarosan a kötet következő része is elérhető lesz már a magyar közönség számára, amely a világ szexualitástörténetére fókuszál). Mindezt időnként megspékeli pszichológiai összevetésekkel – lévén ő maga is pszichiáter, szexológus –, illetve gyakran veti össze a szexualitás fejlődését az adott kor természettudományos alapvetéseivel. A rajzok, noha gyakran élnek a humor eszközével, és nem egyszer kendőzetlenül ábrázolják az adott témát, igen hűen követik a szövegben foglaltakat, és olykor kifejezetten művészi illusztrációt adnak hozzá. A könyv haszna elvitathatatlan, hogy csak egy párhuzamot állítsak fel, gyerekkoromban, amikor a Rajzos zenetörténet című képregényt lapozgattam, gyakorlatilag megszereztem zenetörténeti alapműveltségemet. Azt hiszem, ez a könyv is hasonló hatékonysággal segít minket a szexualitás kultúrájának megismerésében.
1749: Tudható rólad, hogy erősen kötődsz a középkori francia irodalomhoz, ráadásul részt vettél egy izgalmas, erotikus antológia szerkesztésében, amelyben verseid és versfordításaid is megjelentek. Most is a középkor volt számodra a legizgalmasabb rész, vagy hozott Brenot könyve érdekességeket más korokról is?
JZ: Az Udvariatlan szerelem című 2006-ban, a Prae kiadó gondozásában megjelent antológia, amelynek szerkesztésében és fordításában valóban volt szerepem, igen pontos és részletgazdag képet adott a középkor szexualitásáról, így a könyvnek ezt a korszakot tárgyaló részét kevésbé találtam titokzatosnak, sokkal többet tanultam a későbbi korok viszonyairól, azon belül is, ami különösen új tudás lett számomra, az a közerkölcsök viszonya az intimitáshoz.
