Elisa Shua Dusapin francia–dél-koreai író érzékeny prózája identitásról, nyelvről és az ezek által megvalósuló vagy éppen zátonyra futó emberi kapcsolódásról mesél. A szerzővel a tavaszi PesText fesztiválon Pacskovszky Zsolt író, műfordító fog beszélgetni, akit interjúnkban a kötetekben felmerülő témákról és olvasmányélményéről kérdeztük.

1749: Elisa Shua Dusapin könyvei a magyar olvasó számára egészen távoli vidékekre repítenek el. Milyen kultúrát és társadalmat ismerhetünk meg bennük?

Pacskovszky Zsolt: Mindkét magyarul megjelent regény színtere a Távol-Kelet, a Tél Szokcsóban Dél-Koreában, A pacsinkógolyók Japánban, Tokióban játszódik. De filmes nyelven szólva a két műben nagyon kevés a totál plán, a szerző a közeli, apró rezdülésekre, az arcokra, a mozdulatokra figyel, vagy például arra, hogy ki milyen ételeket eszik, készít magának. Olyan, mintha Elisa Shua Dusapin „turista olvasóként” elutaztatna bennünket két számunkra idegen városba, majd amikor a belvárosba indulnánk, gyorsan a külvárosokba, olyan utcákba, éttermekbe, szórakozóhelyekre terelne minket, ahol nem járnak turisták. És többek között éppen ez az izgalmas a két regényben: ezekből a mindennapi rezdülésekből, finom ecsetvonásokkal odavetett részletekből megsejthetjük, megérezhetjük a valódi Dél-Koreát és Japánt, a hétköznapi helyszíneit, alakjait, ízeit, színeit, illatait.

1749: A szerző maga is összetett kulturális és nyelvi háttérrel rendelkezik, és a karaktereit is komplex családi gyökerekkel alkotja meg. Az identitáskeresés központi kérdéssé válik mindannyiuk számára, de mihez vezetnek ezek a dilemmák a két kötetben?

PZs: Elisa Shua Dusapin francia apa és dél-koreai anya gyermekeként látta meg a napvilágot, és valóban, hozzá hasonlóan a két regény elbeszélője is egymástól távol eső kultúrákat magukban hordozó szülők gyermeke. Saját életükben és családtagjaik életében ezért óhatatlanul hangsúlyosan jelen van az identitás kérdése. De ezzel a kérdéssel szembesül a két mű szinte minden fontosabb szereplője. Tokióról a rohanó élettempó, a nyüzsgés juthat eszünkbe, ezekben a regényekben azonban lelassul az idő, a szereplőknek lehetőségük nyílik szembenézni önmagukkal, idegennek kezdik érezni magukat a testükben, és választ próbálnak találni halk kérdéseikre. Ha nem is mondják ki, megsejthetjük, hogy végül mi fogalmazódhat meg bennük, és amikor becsukjuk a két kötetet, talán az is felsejlik előttünk, hogy nekünk magunknak milyen elhallgatásainkat kellene szavakká formálnunk.

1749: Ugyancsak az identitáskérdésekhez vezetnek vissza a regényekben kirajzolódó – mind romantikus, mind családi – emberi kapcsolódások, melyek meghatározó mozgatórugója a szenvedély, a szégyen és az elhallgatás. Milyen olvasásélményre számíthatunk?

PZs: Azok az olvasók, akik szeretik az olyan regényeket, amelyekben fenekestül felfordul a szereplők élete, kivetkőznek önmagukból, és egymás fejéhez vágják, amit eddig nem mertek vagy nem akartak kimondani, meglehet, itt kissé zavarodottan, tanácstalanul tévelyegnek majd az első oldalakon. Mégis, őket is a két regény elolvasására biztatnám. Mert ez itt valami más, érzékenységet és a szokatlanságra való nyitottságot igényel, ennek ellenére ismerős is lehet számunkra. A szereplők többet hallgatnak el, mint amit ki mernek mondani – de nem ez történik velünk is a mindennapokban, a legtöbb beszélgetésünkben? Elisa Shua Dusapin – a magyar kiadásokban Kiss Kornélia hasonlóan érzékletes fordításában – szűkszavúan, visszafogottságában is plasztikusan, erős atmoszférateremtő képességgel ábrázolja, hogy mit kezd egymással egy panzióban dolgozó fiatal dél-koreai nő és egy francia képregényrajzoló, és hogy mire jut egy fiatal svájci nő a Tokióban élő koreai nagyszüleivel, akik nem hajlandók japánul megszólalni, és egy apa nélkül felnőtt japán kislánnyal, akinek franciaórákat ad. Mit kezdenek mindahányan a kommunikációképtelenségükkel, azzal a valakivel, akit nemegyszer fájdalmas tüneteket produkáló testükben hordoznak.

Elisa Shua Dusapin magyarul megjelent kötetei:

Tél Szokcsóban, ford. Kiss Kornélia, Magvető, 2023

A pacsinkógolyók, ford. Kiss Kornélia, Magvető, 2024