Petit Larousse illustré – 1905 óta valóságos fogalom ez a szótárba ojtott kislexikon a franciáknál, ám a vállalkozás múltja voltaképp még ennél is tekintélyesebb, hiszen a „kis Larousse” őse az a Nouveau Dictionnaire de la langue française volt, amelyet még maga a dicsőült emlékezetű lexikográfus és névadó, Pierre Larousse bocsátott közkézre 1856-ban. Mindmáig a frankofón kultúra aktuális állapotáról kínál érzékletes képet az, hogy kinek és minek jut hely a Petit Larousse-ban, és így érthető az az élénk közérdeklődés, amely időről időre a soros új kiadás szócikk-állományát vizslatja. Így fordul a figyelem most a jövő héten megjelenő 2026-os kiadás felé, amelybe kitüntetéssel felérő bebocsáttatást nyert többek között a színész Romain Duris, a rendező Michel Hazanavicius és az amerikai divattervező Marc Jacobs is. De úgy lehet, talán még a személyeknél is érdekesebb a képes kislexikon lapjain helyet kapó mintegy 150 új kifejezés, tárgy és fogalom korjellemző korpusza.

Hiszen egyként akadnak itt az angolból átvett szavak (mint a romantikus vonzalmat vagy annak tárgyát immár a franciában is kifejező crush)

 és a nyugat-afrikai szlengből bevándorolt fordulatok (mint a kiütni, legyőzni jelentésű kaoter). És éppily sokatmondó szó a termékek méret- vagy tömegcsökkentésével leplezett áremelés, vagyis a réduflation (a réduction és az inflation szavak összevonásából), akárcsak az információs vállalkozókat jelölő infopreneur és a hideg tájékokra irányuló idegenforgalomra alkalmazott cryotourisme. Mindez így együtt a világon mintegy 400 millió ember által beszélt francia nyelv befogadókészségét bizonyítja, s ahogyan azt a Le Point magazinnak nyilatkozó Bernard Cerquiglini, a szótár-kislexikon tudományos főmunkatársa egyszerre nyelvészi és gall büszkeséggel megfogalmazta: „A Petit Larousse illustré idén a szóalkotás minden módját bemutatja. És az a nyelv, amely új szavakat tud alkotni, valóban élő nyelv!”

*

Az imigyen dicsért legújabb „kis Larousse”-t legkorábban jövő csütörtökön vehetik majd kézbe a szerencsések, míg ellenben a londoni Faber, vagy hosszabb nevén a Faber & Faber kiadó idei nagy dobása már a múlt csütörtökön megjelent. Ez a könyv pedig nem más, mint a The Poems of Sylvia Plath, vagyis az alig 30 évet élt múlt századi alkotó gyűjteményes verseskötete, amely annak ellenére minden túlzás nélkül revelációt ígér az olvasóközönség számára, hogy az 1963-ban öngyilkossá lett Plath „összes költeményét” már 1981-ben kötetbe rendezték. Csakhogy az azóta végzett módszeres kutatások eredményeképpen

(mely kutatások nyilvánvalóan egyszerre táplálták a Plath-kultuszt – és nyerték az erejüket abból)

majdnem a kétszeresére növelték a költői életmű kiterjedését. Igaz, nem a felnőtt Plath által írt versek mennyisége gyarapodott mostanra ily szembeötlő mértékben, hanem a gyermek- és diákkori költemények, vázlatok kerültek most oda a nagy művek, mondjuk az Ariel, a Tulipánok vagy a Cut közelségébe. Ez a közelség pedig mindkét irányban értelmező szereppel bírhat, hiszen a gyermekkori tollpróbák éppúgy jelentőséget nyerhetnek egy-egy nagy vers révén, mint ahogy a „kései” alkotásokhoz is hozzáadhat valami érdemit egyik vagy másik korai vers. A kötet első felét azért mindenesetre az utolsó évtized költeményei alkotják, s a szöveggondozók kéz- és gépiratok meg egyéb archív anyagok minuciózus feldolgozásával olyan kritikai apparátust kínálnak az olvasóknak, amely a megalapozottnak tetsző kiadói remények szerint új megvilágításba helyezheti ezt a rendkívüli életművet.

*

A múlt héten a drámaíró Arthur Miller és a filmsztár, Marilyn Monroe kapcsolatáról is hellyel-közzel új dolgokat tudhattunk meg, méghozzá a The Arthur Miller Tapes: A Life in His Own Words című kötet révén. A Cambridge University Press által most megjelentetett könyv ugyanis azon

bizalmas beszélgetések magnószalagra rögzített anyagát összegzi,

amelyeket Miller mintegy három évtizeden át folytatott barátjával és életrajzírójával, Christopher Bigsby professzorral. E beszélgetések során többek között így vallott a 2005-ben elhunyt Miller a legendás színésznővel 1956-ban kötött házasságáról:

„Nem voltam igazán felkészülve arra, amire pedig fel kellett volna készülnöm: arra, hogy neki szó szerint semmiféle belső tartaléka nem volt… Olyan ember kellett neki, aki egyszerre apa, szerető, barát, ügynök, és mindenekelőtt olyasvalaki, aki semmiért sem bírálja őt, mert különben elveszíti az önbizalmát. Nem tudom, létezik-e ilyen ember.”

Második feleségének tragikus alkatát másutt így jellemezte:

„A halál mindig ott volt Monroe válla fölött – mindig. […] Lehetetlen volt számára az élet, nemhogy valaki mellett élni.”

A Bűnbeesés után című drámájában feldolgozott fájdalmas párkapcsolati kudarc mellett Miller megannyi más témában is kitárulkozott a ma 84 esztendős Bigsby professzornak. Így a kommunizmusról, a cionizmusról és az antiszemitizmusról vallott nézeteit csakúgy őszintén megosztotta vele, mint első szexuális aktusának történetét, amely 16 éves korában, egy bordélyházban zajlott le. S persze beszélt saját tehetségének állandó megkérdőjelezéséről is: „Egész életem az önbizalomhiánnyal folytatott szüntelen küzdelem volt.”