6 perc világhír! A múlt század egyik leghíresebb francia verse, London bátor könyvkiadója III. György korából, az Amazon legújabb bosszantó húzása, s nem mellesleg a szabadság is szóba kerül eheti hírszemlénkben.

Paul Éluard (1895-1952) Szabadság című verse minden túlzás nélkül a francia líra egyik legnevezetesebb darabjának – és egyszersmind a II. világháborús náci megszállással szembeni ellenállás ikonikus alkotásának ítélhető. „Kis irkalapjaimra, / padomra és a fákra, / a porra és a hóra / felírlak én.” Így kezdődik – Somlyó György fordításában – az 1942-es költemény, amely aztán hosszan sorolja a felírás („J’écris”) helyeit, hogy az utolsó sorban végül nevén nevezze a szabadságot. A Szabadság ismertségét és hatástörténetét jól jellemzi a tény, hogy magyarul már 1943-ban több fordításban megjelent, s hogy

az illyési Egy mondat a zsarnokságról is visszatükrözi a francia vers példaadó hatását.

„Míg az első versszakokat írtam, arra gondoltam, hogy végezetül felfedem majd a nő nevét, akit szerettem, s akinek a költeményt szántam. De írás közben egyetlen szó járt csak eszemben: szabadság, így a szeretett nő önmagánál nagyobb vágyat testesített meg. E szó, szabadság, azért került versembe, hogy megörökítsen egy nagyon egyszerű s mindennapi életünkhöz akkor nagyon illő akaratot, felszabadulni a megszállás alól.” Maga Éluard utóbb így idézte vissza a legelőször Une seule pensée cím alatt megjelentetett, de kevéssel később már brit repülőgépekről ezrével francia földre szórt, Francis Poulenc által pedig megzenésített vers keletkezéstörténetét, amelyet most egy frissen megjelent irodalomtörténeti regénykönyv rekonstruál. Xavier Donzelli újságíró ugyanis, miután három éven át kutatta a Szabadság megszületésének és korai elterjedésének kalandos históriáját, megírta Et par le pouvoir d'un mot (És egyetlen szó erejével) című könyvét, amely a változatos történeti dokumentumok és visszaemlékezések ötvözésével kínál betekintést nemcsak Éluard életébe, de a korabeli francia intellektuális ellenállás szenvedélyes közegébe, Raymond Aron, Vercors és társaik világába. S miközben egy-két szép legendát eloszlat Donzelli, azért ami okadatolva megmarad a történetből, az még így is bőven lenyűgöző és váltig izgalmas marad.

*

Egy imponálón merész férfiúról és a szabadság köreiről szól a tudós angol szerzőnő, Daisy Hay új könyve is, amelynek középpontjában Joseph Johnson (1738-1809) londoni könyvkiadó és könyvesboltos áll. Dinner with Joseph Johnson: Books and Friendship in a Revolutionary Age – ez a címe a még tavaly megjelentetett, felvillanyozóan informatív munkának, amelynek olvastán valóban úgy érezhetjük, hogy meghívást nyertünk a civil kurázsiban és üzleti érzékben bővelkedő könyves vacsoraasztalához. Itt, Henry Fuseli olyannyira nyugtalanító remekműve, a Rémálom című festmény alatt társalgott egymással a XVIII. század utolsó harmadában és a XIX. század elején a radikális brit művészek és értelmiségiek elitje, Samuel Taylor Coleridge csakúgy, mint Thomas Paine vagy Mary Wollstonecraft. Hay feltárja Johnson könyvpiaci működésének megannyi szegmensét, így például azt, hogy miként építette újjá a vállalkozását a semmiből egy tűzvészt követően, de éppígy azt is, hogy a határokat feszegető kiadói merészségét miként elegyítette józan okossággal – egy olyan korban, amikor a brit kormányzat nemritkán hisztérikusan és drasztikusan reagált minden forradalminak vélhető tettre vagy éppen kinyomtatott eszmefuttatásra. Hay munkájában különös fontossággal tárgyalja Johnson úttörő érdemeit a női alkotók felfedezése és műveik megjelentetése terén. Itt szinte visszájára fordítva lelhetjük a vonatkozó népszerű közhelyes féligazságot (mely szerint minden sikeres férfi mögött egy nő áll), hiszen Johnson hasznos és felvilágosult ténykedését váltig döntő szerepűnek találhatjuk a kor számos elfeledett és néhány máig olvasott írónőjének fölfedezése és megismertetése körül. Itt mindenekelőtt természetesen – a Daisy előző könyvének főalakjául választott – Mary Shelley anyjára, Mary Wollstonecraft-ra gondolhatunk, aki nemcsak Johnson felfedezettje, irodalmi magazinjának bedolgozója és otthonának időszakos lakója volt, de aki leghíresebb művét (A Vindication of the Rights of Woman, 1792) is kiadója jóvoltából jelentethette meg.

­*

Végezetül essen pár szó itt is az elmúlt hét legbosszantóbb, s a fentebb emlegetett kurázsival és könyvkereskedői okossággal a legkevésbé sem vádolható piaci döntéséről: a Book Depository közeli bezárásáról. A kontinentális és interkontinentális könyvrendeléseket a magyar olvasók számára is megkönnyítő lehetőség a vállalkozást tulajdonló Amazon idei költségracionalizáló döntéssorozatának esett áldozatul, amelyet akár nagyszabásúnak is nevezhetnénk,

ha nem lenne oly filléresen kicsinyes szellemű.

Április 26-ig mindenesetre még fogad rendeléseket az online könyváruházak e lekapcsolásra szánt óriása.