A héten, amikor Jean-Luc Godard, a történetmeséléshez, a (művész)filmekhez és egyáltalán a kortárs művészetekhez való viszonyunkat alapvetően meghatározó mester 91 esztendős korában elhagyta e sártekét, a könyves világ újabb díjak idei jelöltlistáit hírlelte. Múlt csütörtökön például a National Book Award, vagyis az amerikai Nemzeti Könyvdíj longlistjei váltak nyilvánossá – s a többes szám használata nem elütés, hiszen ez a kétszer (1936-ban, majd 1950-ben) megalapított elismerés jó ideje valóságos díjcsaláddá terebélyesedett. Ilyesformán külön jutalom jár majd novemberben a fikciós, a nem-fikciós, a költői, az angolra lefordított és a gyermekeknek, pontosabban a fiataloknak szánt könyvek legsikerültebbjeinek. Tehát

nem kevesebb, mint öt lista jelent most meg, egyenként tíz-tíz tétellel,

megannyi közelítési lehetőséget felkínálva az esélylatolgatók és a trendbúvárlók számára.

Nos, világirodalmi szempontból nyilvánvalóan az idegen nyelvekről angolra fordított kötetek lajstroma tűnik a legizgalmasabbnak, s egyszersmind itt lelhetjük a legtöbb ismerős nevet is. Igaz, magyar nevet idén nem találunk, jóllehet, e kategóriában akadt már ilyen győztes: 2019-ben, amikor is Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című regénye, azazhogy a Baron Wenckheim’s Homecoming (fordító: Ottilie Mulzet) nyerte el az az évi díjat. Most Olga Tokarczuk és Jon Fosse az itthonról legismerősebb két szerző a listán, de az 1749.hu olvasói akár a ruandai származású Scholastique Mukasonga, a japán Yoko Tawada vagy épp a bosnyák-német Saša Stanišić nevével is találkozhattak már. De éppígy akadnak ismeretes, a révünkön is ismerhető, illetve megismerendő nevek a költői és az angolul írt fikciós lista szerzői között: mondjuk, az oldalunkon prózájával szerepelt, de most Look at This Blue című verses kötete révén díjra jelölt Allison Adelle Hedge Coke.

Legalább ily érdekesnek bizonyulhat ugyanakkor a nem-fikciós vagy épp az ifjúsági kötetek témaválasztásait átböngészni, hiszen az előbbi kategória listáján a Ted Kennedy pályafutásának szentelt, mondhatni régimódi politikuséletrajz (John A. Farrell munkája) mellett megannyi forró témát feldolgozó kötet lelhető: az amerikai Dél lelkivilágának feltérképezéséről és megértéséről csakúgy, mint az USA-Mexikó kapcsolat múltjának bűnös-izgalmas, birodalomépítő mozzanatairól, a George Floyd-eset immár távlatos tárgyalásáról, no és persze az életünket több évre megkeserítő vírus legyőzéséért folytatott tudományos harcról és versenyfutásról. Míg a Young People’s Literature szekcióban a rasszizmus, a szexizmus és egyéb előítéletek ellen felszólaló munkák dominálnak, s így ott találjuk például a The Lesbiana’s Guide to Catholic School című könyvet is.

*

Ha e kötetcím láttán az olvasóban felmerült a „pikáns” jelző, úgy a híríró elérte célját, merthogy ez a szó alkalmas átvezetést kínál a 2022-es Thomas Mann-díj fölemlítéséhez, amellyel Lübeck városa és a Bajor Művészeti Akadémia múlt pénteken Jonathan Franzen munkásságát ismerte el. Persze frappírozó mozzanatok már a díj történetében és előtörténetében is szépecskén akadtak, gondoljunk csak mindjárt a nagymúltú Hanza-város és legnevezetesebb szülötte között támadt diszharmóniára, amelyre A Buddenbrook ház megjelenése szolgáltatott okot. Vagy épp arra a tényre, hogy a 2010 óta kiosztott dekórum kissé körülményes hivatalos elnevezése (Thomas-Mann-Preis der Hansestadt Lübeck und der Bayerischen Akademie der Schönen Künste) valójában két, korábban önállóan egzisztáló díj összevonásáról tanúskodik. 

Jonathan Franzen és Thomas Mann neve persze nem most kerül első ízben egymás mellé, hiszen az amerikai írót visszatérő jelleggel szokás a német pályaelődhöz hasonlítani, főként a nagy elbeszélés tradiciójának és a családregény műfajának jelenkori képviselete okán. Így történet ez most is, midőn a német grémium odaítélte a 25 ezer eurós díjat Franzennek, aki 2001-es The Corrections (Javítások) című, imponáló körképet kínáló családregényével, a Lambertek történetével nemcsak arra volt képes, hogy megközelítse és megidézze A Buddenbrook ház léptékét, de mintegy mellékesen még arra is, hogy újra ráirányítsa a figyelmet Mann ilyesformán többedik reneszánszát megélő művére. Most a Mann nevét viselő elismerés kapcsán a 63 esztendős díjazott a következőképpen jellemezte Lübeck dicső, bár problematikus büszkeségét: „Magisztrális jelenléte, nagyszerű prózája és körmondatai mellett a minden témára kiterjedő teljes intellektuális érdeklődés és készenlét jellemezte. De közben legbelül maga volt a zűrzavar.” Akár egyik-másik Franzen-regényalak.