6 perc világhír! Négy kontinens, négy évtized és a méltán elvárható sokszínűség: a Nemzetközi Booker-díj longlistje idén is hozza a borítékolható meglepetéseket és a frappírozó papírformát. László Ferenc gyorsjelentése.
Kedden kora délután nyilvánosságra hozták a Nemzetközi Booker-díj hosszú jelöltlistáját, és ezt a bejelentést mostanra majdnem oly élénk várakozás előzi meg, mint az „igazi” Booker hasonló aktusát. Hiszen 2016 óta immár ez az elismerés is egyetlen, az Egyesült Királyságban és/vagy Írországban angol fordításban frissen megjelent műre fókuszál – és nem egész életművek elismeréséül szolgál, mint azt megelőzően. Épp egy évtizedet fog át tehát a Nemzetközi Booker újabb kori története, és tekintve, hogy
az új éra annak idején éppenséggel egy telitalálattal, vagyis az azóta Nobel-díjassá lett Han Kang Növényevőjének jutalmazásával indult,
a végeredményt, de éppígy long- és shortlistet is reprezentatív jellegűnek szokás tekinteni. Vagyis többé-kevésbé innen tudható, hogy aktuálisan mi látszik a nem angol nyelvű világirodalomból a két szigetországban, s hogy milyen trendeket jelez, illetve követ a mindenkori zsűri.
Nos, az idén Natasha Brown által elnökölt grémium (ő a Booker tavalyi hosszabbik listájáról katapultált a Nemzetközi Booker zsűrijének élére) szokás szerint igen sokszínű mezőnyt válogatott össze a kiadók által benevezett 128 kötetből, amelyek 2025. május elseje és 2026. április harmincadika között voltak, illetve lesznek megjelenendők. Ami a nemi megoszlást illeti,
úgy a szerzők, mint az itt ugyancsak rangjukon kezelt és jutalmazott fordítók esetében – továbbra is számlálható némi női fölény,
sőt e trend markánsabbá is vált ez évben: a szerzők között 10, a fordítók sorában pedig 8 női alkotót lelni. Szintoly jellegzetes a visszatérő irodalmárok magas aránya is, hiszen 2026-ban 13 olyan szerző vagy fordító akad a listán, aki korábban már ott szerepelt a Nemzetközi Booker-díj egy vagy több korábbi lajstromán, s legalább ily figyelemreméltó az is, hogy köztük 5 állandósult szerző-fordító együttműködést köszönthetünk az idei longlisten.
A tematikai változatosság ugyancsak jól felismerhető főszempontját a listát kísérő közlemény egyebek közt ekképp teszi érzékletessé:
„A könyvek emlékezetes szereplőket vonultatnak fel: queer argentin konkvisztádort; erkölcsileg kompromittált német filmrendezőt; „fogadalmi szüzet”, aki lemond nőiségéről; gyermeksztárból lett tolvajt; „szörnyű étvágyú” japán regényírót; különc olasz arisztokratát; valamint egy boszorkánysággal vádolt dán nemesasszonyt. Az olvasókat a brazíliai vadon egy távoli, kegyetlen börtönkolóniájától az ősi törvények által irányított albán falun át a traumatizált katonák belgiumi menedékéig, illetve Teherán külvárosának buja kertjeiig repítik.”
Teherán említése annál is kevésbé meglepő, mivel a Nemzetközi Booker-díj zsűrije rendszerint szem előtt tartja a közéletiség és az időszerűség aspektusát – és ez most – tragikus módon – előtérbe állítja Iránt. Ezt a témát képviseli a listán az iráni származású német Shida Bazyar 1979-től 2009-ig ívelő sokhangú családregénye (The Nights Are Quiet in Tehran, eredeti címén: Nachts ist es leise in Teheran). Ez a mű 2016-ban jelent meg Németországban, és paradox módon még nagyobb időtávot jelez Irán aktualitásának másik listabéli bizonysága: Shahrnush Parsipur Iránban 1989-ben megjelent és ott utóbb mindmáig tilalmazott kötete (Women without Men, perzsa címén: زنان بدون مردان).
Magától értetődő módon a zsűri felfedezői ambíciójáról bizonyságot kínálva 2026-ban is felkerült a listára több első regény, aminthogy külön érdekesség gyanánt ott lelhető azon a tajvani manga- és videójáték-szakértő Yáng Shuāng-zǐ 2020-as műve, a leszbikus szerelmi történetet elbeszélő és 1938-ban játszódó Taiwan Travelogue (eredeti címén 臺灣漫遊錄) is, amely eredetileg – mélyértelmű irodalmi tréfaként – úgy jelent meg, mint egy múlt századi japán kézirat mandarin fordítása. E mű 2024-ben az Egyesült Államokban nyerte el az az évi Nemzeti Könyvdíjak egyikét.
Végezetül következzen a teljes lista, amely március 31-én fog majd 6 tételessé szűkülni, hogy azután május 19-én az is kiderüljön, mely szerző-fordító páros osztozhat az 50 ezer fontos pénzjutalmon.
Yáng Shuāng-zǐ (Tajvan): Taiwan Travelogue (fordító: Lin King)
Olga Ravn (Dánia): The Wax Child (fordító: Martin Aitken)
Shahrnush Parsipur (Irán): Women without Men (fordító: Faridoun Farrokh)
Marie NDiaye (Franciaország): The Witch (fordító: Jordan Stump)
Matteo Melchiorre (Olaszország): The Duke (fordító: Antonella Lettieri)
Ana Paula Maia (Brazília): On Earth As It Is Beneath (fordító: Padma Viswanathan)
Daniel Kehlmann (Németország/Ausztria): The Director (fordító: Ross Benjamin)
Rene Karabash (Bulgária): She Who Remains (fordító: Izidora Angel)
Ia Genberg (Svédország): Small Comfort (fordító: Kira Josefsson)
Mathias Énard (Franciaország): The Deserters (fordító: Charlotte Mandell)
Anjet Daanje (Hollandia): The Remembered Soldier (fordító: David McKay)
Gabriela Cabezón Cámara (Argentína): We Are Green and Trembling (fordító: Robin Meyers)
Shida Bazyar (Németország): The Nights Are Quiet in Tehran (fordító: Ruth Martin)