Domenico Brancale versei (1.)
(Csend volt morzsa-fehér)
Csend volt morzsa-fehér
az asztalnál
töretett meg az életünk
és senki
még véletlenül sem
súgta volna a másik fülébe
Keljünk fel
befalaztak bennünket
(Nem szedtem volna virágot soha)
Nem szedtem volna virágot soha
hogy ne vegyem
hangját
egy olyan Krisztusnak
aki összecserélte
a hajtást egy kereszttel
itt ahol a siralmak siralma
énekké válik
hogy megszaggassa a firmamentumot
nincs árnyékfoszlány
egy nevet keresek mely nem hív engem
*
A versek eredeti címe és megjelenési helye: (non l’avrei mai colto il fiore); (era un silenzio bianco di mollica); in: L’ossario del sole (Passigli, 2007).
Ez is érdekelheti
Domenico Brancale versei (2.)
A dialektusban író olasz költő újabb verseit is Nagy Tímea fordításában közöljük.
Semmiből faragott alakok, agávé és szamárbőgés
Avagy a dialektus mint a megtört zeneiség szövete Domenico Brancale költészetében - Nagy Tímea kísérőtanulmánya az általa fordított olasz költő verseihez.