Arthur Rimbaud: Örökkévaló

Megtalált megint.
Mi? – Örökkévaló;
a tengerbe ring
a napkoronggal.

Őrszem-lélek,
búgd tűznapjaink
és a semmis éjek
vallomásait.

Emberi helyeslés,
közös hév elől
kapaszkodva ellépsz,
és szállsz egyedül.

És mert épp előletek,
parázsló szatén,
a Feladat ellebeg,
s nem szól hang: elég.

Nincs ott bizalom,
nincs emelkedés.
Tudással-önuralom,
biztos szenvedés.

Megtalált megint.
Mi? – Örökkévaló;
a tengerbe ring
a napkoronggal.

*

A vers eredeti címe: L'Eternité.