Arthur Rimbaud: (A csillag...)

A csillag rózsaszínt sír a füled szívéhez érve,
végtelen görget fehéret tarkódtól combodig,
a tenger vörös gyöngyöt ejt melled cinóberére,
a férfi vére oldaladra feketén folyik.

*

A vers eredeti címe: (L’étoile a pleuré...)