Zsákos Bingó kalandjai avagy egy trilógia születése (Tolkien-sorozat 2. - A homály visszatér)

Mindig érdekes belelátni egy író fejébe, rájönni, hogyan működik a fantáziája, milyen a munkamódszere. Különösen igaz ez akkor, ha egy olyan mítoszteremtőről van szó, mint J. R. R. Tolkien, és egy olyan lenyűgöző történetről, mint A Gyűrűk Ura. Nem véletlenül zártuk előző írásunkat azzal, hogy a Középfölde Históriája legújabb magyarul megjelent darabja, A homály visszatér címet viselő hatodik kötet nemcsak a legelvetemültebb rajongók, hanem a nagyközönség érdeklődésére is számot tarthat. Hiszen a leghíresebb Tolkien-mű keletkezését meséli el: A Gyűrűk Ura-trilógia kezdeteit, azon belül is az első rész, A Gyűrű Szövetsége szövegváltozatait közli.

Mindenekelőtt ejtsünk pár szót magáról a Históriáról, amely 2017 óta jelenik meg magyarul (bár az első két kötetet, az Elveszett mesék könyve I. és II. részét korábban többször kiadták) a Helikonnál. A History of Middle-Earth tizenkét kötetében összegezte ugyanis Christopher Tolkien, J. R. R. Tolkien legkisebb fia édesapja teljes munkásságát. Méghozzá úgy, hogy a több ezer oldalnyira rúgó, esetenként vázlatos, sokszor már-már olvashatatlan kéziratos anyagot rendszerezte, letisztázta és jegyzetekkel is ellátta, felhívva a figyelmet a hiányosságokra, ellentmondásokra, fontos, de nem annyira szembetűnő változtatásokra. Az így közzétett szövegekben olvashatjuk például Húrin gyermekeinek első, verses formában írt történetét (a Beleriand dalai címet viselő harmadik kötetben) vagy A szilmarilok legkorábbi változatát (a negyedik, Középfölde formálása című kötetben). A História időrendben is követi a mitológia alakulását, a húszas évek első, töredékes szövegeitől kezdve a sokkal koherensebb, kidolgozottabb anyagokig. A hazai Tolkien-recepció fontos mérföldköve, hogy 2017 óta a Magyar Tolkien Társaság közreműködésével folyamatosan jelennek meg a História kötetei magyarul, ami világviszonylatban is majdhogynem egyedülállónak számít – de erről bővebben majd sorozatunk következő részében lesz szó.

A homály visszatér címet viselő hatodik kötetnek már a címe is sokatmondó: amint a fülszövegből és az előszóból kiderül, ez volt A Gyűrű Szövetsége első címváltozata, amelyet aztán az író később elvetett. Ez a tény is jól mutatja, a könyv filológiai és textológiai szempontból is érdekes olvasmány. A kötet az 1937 decemberében született „első csírától”, az Egy rég várt ünnepély címet viselő fejezet ötoldalas kéziratától 1940 végéig mutatja be a különböző szövegváltozatokat. Hobbitfalvától Moria bányáiig követhetjük nyomon a történet alakulását – persze nem a végső szöveg lineáris verziójában, hanem a kéziratok, jegyzetek és vázlatok vargabetűkkel, javításokkal és utólagos betoldásokkal teli rengetegében.  Christopher Tolkien – és az elképesztő munkát végző magyar fordító, Nagy Andrea – remek kalauznak bizonyul: szerkesztésében és magyarázatával követhetővé válik Tolkien egyébként iszonyú bonyolult írásfolyamata.

„A cselekmény legkorábbi vázlatai és a történet piszkozatai gyakran alig olvashatóak, és ez a probléma a munka előrehaladtával csak súlyosbodott. Apám a háború évei alatt elérhető, silány minőségű papír minden darabkáját felhasználta, ami csak a keze ügyébe akadt: olykor nemcsak a vizsgadolgozatok hátoldalára írt, de keresztben maguknak a dolgozatoknak a szövegére is. Hiányosan, szédületes sebességgel jegyezte le a cselekmény kezdeményeit és ötleteit a történet alakulásáról. A sebtében papírra vetett piszkozatokban és vázlatokban […] olyan hanyagul formálta a betűket, hogy egyes szavak, amelyek a szövegkörnyezet vagy a későbbi változatok alapján nem kikövetkeztethetőek, hosszas vizsgálódás után is olvashatatlannak bizonyulnak; ahol pedig – ahogy az gyakran előfordult – puha ceruzát használt, az írás elmosódott és kifakult” – írja Christopher Tolkien, és ebből a rövid bevezetőből is érzékelhető, mennyire gigászi küzdelmet is folytathatott, míg összerendezte apja kéziratos anyagait. A későbbiekben kiderül, hogy Tolkien a letisztázott gépiratos változatokat is sokszor felüljavította különböző színű tintákkal. Rendkívül izgalmas megismerni ezeket a szövegrétegeket, megfigyelni egymáshoz való viszonyukat, azokat a jelentésbeli különbségeket, amelyeket egy-egy kifejezés, mondat, név cseréje okoz egy-egy változat közt.

„Sok mindennel találkoztam az út során, ami meglepett. Bombadil Tomát már ismertem, de még soha nem jártam Bríben. A fogadó egyik sarkában üldögélő Vándor megdöbbentett: semmivel sem volt több fogalmam róla, ki ő, mint Frodónak. Moria bányái egy név volt csupán, Lothlórienről pedig semmi sem jutott el halandó fülembe, míg oda nem értem” – írta Tolkien W. H. Audennek 1955. júniusában. Lebilincselő és nagyon izgalmas látni, miként születtek meg a jól ismert történet figurái, eseményei, megtudni, kicsoda Kótogi, szembesülni azzal, hogy sokáig egyáltalán nem létezett Vándor/Aragorn alakja, vagy megfigyelni, a főszereplő neve miként változott Bingóból (!) Frodóra, amely aztán a személyiségében is változásokat hozott magával. A kötetből az is kitűnik, Tolkien folyamatosan „hadakozott” a történet időrendjének következetességével, a földrajzi helyek, távolságok vagy éppen a szereplők korának egyeztetésével.

Mindez kiegészül Christopher saját emlékeivel a szöveg keletkezéséről, különös tekintettel a térképekre, amelyek rajzolásában ő maga is részt vett; illetve egyéb érdekes szövegtörténeti információkkal Tolkien leveleiből. Az író levelezőpartnereinek rendszeresen beszámolt az akkor még A hobbit folytatásának szánt történet haladásáról, főleg kiadója, az Allen &Unwin munkatársainak – azonban, amint azt Christopher nagyon találóan megjegyzi A homály visszatérben, ezek az utalások sokszor ellentmondásosak, nem egyértelműek.

Lenyűgöző viszont azokat a jegyzeteket és vázlatokat olvasni, amelyeket Tolkien saját piszkozataihoz fűzött, mintha papíron gondolkozna: koncepcionális és strukturális kérdéseket vet fel, összefüggéseket keres és önellentmondásokat javít. Például: „Kell találni valami magyarázatot Gandalf nyugtalanságára és Bingó menekülésére, ami nincs kapcsolatban a Fekete Lovasokkal”, vagy máshol: „Térjünk vissza az eredeti elképzeléshez. Frodó (vagy Bingó) legyen komikusabb karakter”. A Gyűrűk Ura mint cím is először egy jegyzetben jelenik meg, amely 1939 augusztusára datálható, meglepő módon egy olyan új változattal kapcsolatban, amelynek Bilbó lett volna a főhőse.

A legmegragadóbb mindazonáltal az, hogy A Gyűrű Szövetsége legfontosabb részei helyenként szóról szóra megegyeznek már az első vagy második fázis szövegével (például maga a Gyűrűvers, amit a kötetben található kézirat reprodukció is bizonyít), ami azt jelenti, hogy bizonyos jelenetek, párbeszédek, képek már a kezdetek kezdetén úgy léteztek Tolkien fejében, ahogy a végső változatba bekerültek – ennél jobban pedig semmi nem szemlélteti az írói zsenialitást.