Tantalosz kínjai

A hidegháború régóta véget ért
Mi dívik ma a művészetben?
Izraeli szodómia a Velencei Biennálén
Vagy Kulik[1]
Aki egy galériában nyakörvvel a nyakában
Kutyaként ugat
Megmarja látogatókat
A világ másik oldalán
Kortárs művészek
Néger hullákat gyűjtenek
Amerikai negyedekben
És minimális beavatkozásokkal
Szobrokat készítenek belőlük
Dél-Kelet Európában 
A művészettörténet professzorának
Fiatal tanársegédje
Hallott valami ezekről a tendenciákról
A diákjainak mesél róluk
Nem a katedrán
Vagy az egyetemi kampuszon
Hanem kicsit távolabb
A Frida kocsmában beszél nekik
A kocsma Frida Kahlóról kapta a nevét
Egy ifjú keményvonalas
Konzervatív hallgató pedig
Komolyan figyeli
Ahogyan a legtöbb „normális”
Művészettörténeti hallgató
Szakirodalomként
Olvassa Graves
Ókori görög mítoszait
Meg is érdemeli a tantaloszi kínokat
Az alvilágban örök éhség és szomjúság gyötri
Amikor meg akarja ragadni
A kortárs művészet tökeit
Nyakig vízben áll
Képtelen elérni a gyümölcsöket
Almát barackot banánt
Az ágak folyton elhajlanak előle
Tehet róla
Olümposz hatalmas tanársegédei
Gyakran meghívták a fridai lakomákra
Noha nem egészen fogta fel a kortárs művészetet
Ellopta az ambróziájukat a nektárjukat
Ám talán egy napon
A kortárs amerikai produkció nyomán
Megpillant egy emberi hullát
Egy bank előtt az utcán
Majd feldarabolja mint Tantalosz
Saját fia Pelopsz testét
Szobrot készít a hullából
És felajánlja
A kortárs művészet áldozataként a tanársegédeknek
Természetesen
A tanársegéd istenek
Szemére vetik hogy túlzásba esett
Egyedül egy fiatal szerény tanársegédnő
Déméterhez hasonlóan
Eljátssza hogy szerényen követi
A kortárs művészeti eredményeket
És bánatában elfogyasztja
A halott szobor lapockáját
Miközben a többi tanársegéd undorodva
Feléleszti a hullaszobrot
És a hullának új
Fehércsontú lapockát és aprópénzt kölcsönöz
Hogy találja föl magát
A hallgató pedig Kulikot utánozva
Csaholni és harapni kezd
Mint Tantalosz az alvilágban a tó mellett
A kortárs művészeti galériában
A poszt-hidegháborús korszakban
A háttérben az izraeli szodómia
Biennálés zenei aláfestésével

[1] Oleg Kulik (1961 – ) kijevi születésű orosz performer, szobrász és fotográfus. Az egyik legismertebb performansza a The Mad Dog (1994), amikor meztelenül, nyakörvvel a nyakában kutyaként rátámadt a jelenlévőkre.