kínai nyelv
A jó japán (Akutagava és A szél hangja)
Kiss Marcell esszéjében arról ír, hogyan idézi meg Mai Jia A szél hangja című művében Akutagava útijegyzeteit.
Liu Rushi: A Csin-ming-cse dallamára – Óda a fagyos fűzhöz
A klasszikus kínai költő versét Torma Laura fordításában közöljük.
Dinó-hidegháború és hangya-számítógép (Cixin Liu: Hangyák és dinoszauruszok)
Vajon milyen kapcsolat köthette össze a hangyákat és a dinoszauruszokat a krétakorban? És hogy lesz ebből kínai sci-fi? Állandó szerzőnk, Makai Máté megfejti!
Walis Nokan: Vissza a törzshöz!
Az atayal származású tajvani költő, író, politikai aktivista, Walis Nokan verse Salát Gergely fordításában.
Véremmel kötődöm hozzád, szülőföldem (Mo Yan: Élni és halni végkimerülésig)
Disznóként újjászületett főhős, Kína utolsó független földművese és Madárfejű Cheng egy felejthetetlen történelmi regényben, avagy Kenéz Janka Mo Yan regényéről.
Salát Gergely: Jajavszkij – az első kínai disztópia
Salát Gergely írása az első kínai disztópiáról, a Macskaváros krónikája című regényről.
Lu Lun: Versek a határvidékről
Délelőtt Salát Gergely egy kiváló esszében vázolta fel Kína és a háborús irodalom kapcsolatát, most a Tang-kori Lu Lun verseit olvashatjuk az ő fordításában.
„Ó jaj, a jajra csak jaj tör elő” (Háború a klasszikus kínai költészetben)
Létezhet-e háborús irodalom Kínában, ha a kínaiak közmondásosan pacifistának tartják magukat? Hát persze, s hogy milyen, Salát Gergely mondja el nekünk!
Kohóba vetett kín (Jü Hua: Élni)
Létezhet-e kínai Bildungsroman? Milyen volt a huszadik század második felében a kínai dzsentrisors? Jü Hua élő klasszikusának nyomába eredtünk.
