Csupasz kar – nem számít versírói kedved,
mezítláb – nem számít költői beszédmód.
Verítékben úszva szavald saját versed,
saját dalod dalold.         
Nem számít derűd, s az még kevesebbet,
hogy veled írják-e a történelmet.

Esetlen lábnyomok sorokban a mezsgyén,
tágas szántók mentén, ősök
nem fogyó izzadságfoltjai mentén,
az őszinte földekbe nyomódva,
nincs harc, nincs vita, csendben várakozva.

Ha érik pár gyümölcs, s nyílik pár virág,
miként mondjunk köszönetet?
Ha szívtelen kártevő
vagy tán vad förgeteg
eltörli az összes fáradság lábnyomát,
nincs bánat, nincs harag, mennek majd tovább.

Nem hordunk kést, kard sincs nálunk,
nem téma könyvbéli erény, bölcsek szava.
Megelégedvén, ahogy halad eke és kapa,
egy nap meg kell majd állnunk,
s lefekszünk inkább, hogy egy tágas
földdarabbá váljunk.

* 

A vers eredeti címe: Tu 土, először 1975-ben jelent meg, s azóta szerepel Wu Sheng különböző versgyűjteményeiben és egyéb antológiákban.