Mikor észrevette, hogy eltűnik, centiről centire,
Bihau, a városi tanító
elhatározta: visszatér a törzshöz.
E nap hajnalban Bihaut felhívták a törzstől.
– I-í, ö-ő – szólt, nem tudván többé olyan hangot kiadni,
amit yaya megértett volna.
Mint a hazug kutyáé, olyan lett Bihau torka,
eltűnt egy csendes városi hajnalon!
Hagyta hát, hogy könnyeinek hangja a kagylóba follyék,
mintha a vonal túlvégén egy gyóntató atya hallgatná.
Kérdezték a mieink: mit fog csinálni itthon?
Bihau beteg hangon szólt: „meggyógyítom a torkom” –
de senki nem értette á-mé-rí-ká-i beszédét. 

Mikor észrevette, hogy éppen eltűnik, centiről centire,
a mi Giwasunk, aki a városban énekelt,
elhatározta: elhagyja a várost.
E nap éjfélkor Giwas felkapcsolta szobájában a fénycsövet,
s fehérség fedte be sötét arcát.
A mi stramm Giwasunknak, mint a hegyről lerohanó gyermeknek,
atayalokhoz tartozó arca eltűnt, centiről centire.
Az éjjeli város üres sötétjében
Giwas nem látta többé saját arcát.
Kérdezték a mieink: mit fog csinálni itthon?
Sötét kezével takarva fehér arcát, így szólt Giwas:
– Megkeresem az arcom.
De a törzsben kit érdekel, hogy egy arc kerek vagy szögletes? 

Mikor észrevette, hogy eltűnik, centiről centire,
a városi dzsungelben állványok közt kóborló Wadang
elhatározta: visszatér a törzshöz.
E napon – hé! – egy felhő se merte eltakarni a delelő napot.
A mi fürge Wadangunk egy felhőkarcoló ablakában
végül meglátott egy zavarodott városi majmot, farok nélkül,
jobbra-balra hintázva, mint aki hatalmas mechanikus csapdába szorult.
A törzsbeli vadászból valamikor vadállat lett!
Kérdezték a mieink: mit fog csinálni itthon?
Lüktető izmát táncoltatva Wadang izgatottan szólt:
– Felmegyek a hegyekbe vadászni!
– Minek vadászni? – mondták a mieink lesajnálón –
az állatok mind a vadvilág védelméről szóló törvényt lobogtatják! 

Mikor észrevette, hogy a várostól eltűnik, centiről centire,
a mi Hajuongunk, műszakvezetőnk a McDonald’s-ban,
elhatározta: búcsút mond a városnak!
E napon, a munka vége előtt, az összes fáradt rovar visszajött.
A mi Hajuongunk levelet kapott több hegygerincen túlról:
A yava által több mint harminc évig művelt gyümölcsös (ezt a darab földet egyértelműen
yudas életnyi munkája révén szerezték) egyetlen éjszaka alatt,
mint a japánok napkorongos zászlaja, hirtelen megtelt törzsbeliekkel.
Egy szempillantás alatt (hogy pontosak legyünk, a hivatalos dátum szerint 1994. december 3-án)
a gyümölcsöst, amely által alsó- és felső középiskolába járhatott, államosították.
A mi Hajuongunk a tőkés birodalom fényes csempéiben tükröződve
végül, végül meglátott egy szánalmas fickót, akitől elvették állampolgárságát!
– Hát nem volt jó a fizetés a McDonald’s-ban? – kérdezték a mieink – Mit fog csinálni itthon?
– Gondosan figyelem, hogy megvan-e még a törzs.
– Ha nem vak, de ilyeneket mond – mondták a törzsbeliek –
a fickót megőrjítette a város! Ó, szegény!
Mint kimerült, sebekkel borított lazacok, a mieink,
ó, a mieink a városból mind visszatérnének a törzshöz!
Együtt áttörnek a kavargó óceánon,
kitérnek zátonyok és cápák elől,
egyenesen az új élet patakjához.
Senki nem tudja, mit fognak visszakapni,
csak örülünk, hogy bolyongó mieink végül hazatérnek!
Bolyongó mieink végül hazatérnek!

*

A fordító jegyzete:

Walis Nokan (Walisi Nuogan, 1961–) a tajvani atayal törzsből származó költő, író, aktivista, aki írásaiban és különféle projektjeiben a tajvani őslakosok helyzetével foglalkozik. Tajvan 23,5 milliós lakosságának nagy része han kínai, 569 ezren tartoznak az őslakos törzsekhez, az atayalok 90 ezren vannak. A vers kínai nyelven született, benne néhány atayal kifejezéssel. A Bihao, Wadang és Hajuong atayal férfi nevek, a Giwas női név. A yaya az anya, a yava az apa, a yudas a nagyapa megszólítása. A „hazug kutya” utalás az atayal mitológiára, amely szerint a kutya régen tudott beszélni, de annyit hazudott az embernek, hogy az elvágta a torkát, s onnantól fogva az állat nem tud beszélni, csak ugatni. A „hegyről lerohanó gyermek” azokra az őslakosokra utal, akik a legenda szerint a hegyekből leköltöztek a síkságra, de mivel különféle cselekkel igyekeztek a hegyekben maradottakat megfosztani jogos jussuktól, utóbbiak rituális vadászatokat rendeztek ellenük.

*

A vers eredeti megjelenési helye és ideje: Zhongwai Wenxue folyóirat, 1996. január