Yusef Komunyakaa: Düh
Yusef Komunyakaa: Düh

Nemeszisz nyelvét kitéphetjük
mulasztással vagy megértéssel. 
De nem kéne ennek a bűnnek is
Egybekelnie egy másikkal, mint

Húsba vert kívánságcsontnak,
Hogy halálos legyen? Régi
Isteneink a vér szapora
Éjszakájába szexet és

Észt csempésztek, nitrátból és titánból,
Dárdás éjféli mennyköveket
és villámokat. Azért volnánk itt,
Hogy ők kétségbe vonhassanak

Minden halált és összeomlást
Egy sikátorban? Tudjuk, 
alig érünk valamit, hacsak a tüskék 
nem űznek fényt a nedves virágzásokba. 

***

A fordító jegyzete:

Yusef Komunyakaa egy olyan varázsló, aki csúnyán beszél az istenekkel. Harcolt Vietnámban, és most költészetet tanít. Tabukról beszél, és Gilgamesről. Ismeri az őrületet, és a gyönyör kupoláját. Képekkel dolgozik, amiket saját teste, a nyelv zenéje hoz mozgásba. Időbe. A képekkel ezért nagylelkűen dolgozik. Ösztönösen nyúl a szavakért, mert tudja, hogy csak így találhat valaha nyelvet ahhoz, hogy megírja a megírhatatlant. Vagy legalábbis annak erőszakos környezetét. Nem vacakol. Költészetével behatol a dzsungelekbe.

A vers szerzőjéről
Yusef Komunyakaa (1941)

Pulitzer-díjas afroamerikai költő, a New York University tanára. 

A fordítóról
Fenyvesi Orsolya (1986)

Ír, szerkeszt, fordít, olvas. Legutóbbi kötete:  A látvány/Kommentárok meg nem írt versekhez (Scolar, 2018).