Karácsony kilenc éves koromban Jingle bells, jingle bells A Christmas tree alatt Jingle all the way Brainstorm professzor őrült, őrült találmányairól olvasok Oh what fun it is to ride A tévében Bugs Bunny megy Jingle bells, jingle bells A szomszéd szobából anyukám (41 éves) apukám (51 éves) bátyám (14 éves) hangja szűrődik ki halkan Én pedig Oh what fun it is to ride érezzem a meghittséget In a one-horse open sleigh mert az ablakon túl csendes az éj, és mindig havazott

még akkor is, ha nem[1]

[1] A FENTI, ELFELEJTETT NYELVEN ÍRT DAL FORDÍTÁSA: Harmincnégy éves koromban, karácsony, a Christmas tree alatt, Jingle Bells, jingle bells, „Anya, mintha mostanában kifullasztana a lépcsőzés...”, „Nem”, mondja, „nincs semmi bajom”, „Jól van”, mondom, „nem is arra céloztam, csak épp annyi, hogy tavaly, az egyik barátnőm édesanyját, tudod, az Efiét, mindig kifullasztotta a lépcsőzés vásárlásból hazamenet, és a férje erőszakkal rángatta el az orvoshoz – egyáltalán nem akart menni, pont, ahogy te – az pedig azt mondta neki, szívbillentyű-elzáródás, Jingle bells, tavasszal műtéten kell átesnie, addig viszont arra kérem, ne idegeskedjék semmin, veszélyes bármin is idegeskedni, nagyon jó, hogy felkeresett, jingle all the way, ha nem vigyáz, nagy baj lehet, teljesen váratlanul megállhat a szíve. Érted, anya? Csak azért mondtam, mert mi is elmehetnénk az orvoshoz, lehet, hogy elzáródott és műteni kell, remélem, nem idegesítettelek fel.” „Hatvanhat vagyok már”, válaszolja, „mit számít? Nem bánod, ha ezt most nem fogadom el? Fiam, nem érdekel, ha nem vigyázok, unom már, hogy állandóan vigyázzak magamra, te ne idegeskedj, engem ez az egész nem érdekel, de gyere, jingle bells, gyere az ablakhoz, nézd csak milyen szép kint – ha havazik, ha nem, nézd csak milyen silent night, milyen csendes,

nézd csak milyen csendes az éj.  

*

A szöveg eredeti címe és megjelenési helye: 4-D: Ποιήματα τεσσάρων διαστάσεων. Athén:  Gavriilidis, 2006.