Testem

                        Nem tudom elhinni, hogy holnap
                        nem lesznek újságok, újrakezdődik a meleg,
                        és mindenki kimegy a tengerhez, mint bármikor.
                        Ermanno Krumm

Nem árullak el soha, testem,
akkor sem, ha a pánik
a végső kivilágítás jeleként
s a halál órájának ketyegésére
a teremtett világ összes óráját széttöri -
nem hagylak magadra a falánk
halál karjaiban.
Mindig is együtt az illanó égen
őrizetlen porrá válunk
a szabad szívben, mely
a káoszban izzik.

Visszatérő álom

Gods float in the azure air,
                                   Bright Gods…back before dew was shed…
                                   (Istenek lebegnek a kék levegőben
                                   Fényes Istenek…térnek vissza még az első harmat előtt…)
                                                           Ezra Pound

A Te álomképed ég a hajnal
vörös rönkjeiben, őrizetlenül
a határ ösvényein is túl -
de a szerelmes csend fenséges
képe tér vissza vágyakozva
még az ébredés kékkel
pettyezett magánya előttről.

Ablakok

Aux fenetres qu’ un beau rayon clair veut haler
                                   (Az ablakokhoz, melyeket egy szép világos sugár kíván bearanyozni)
                                                           Stéphane Mallarmé

E sorok a lélek rejtett
örvényeire tárnak ablakot,
s a költő úgy érzi,
egyre határtalanabb űrbe száll,
ahol ősi hatalmak rángó
lőrésekből kémlelik őt,
míg a gáttalan idő
az űrben szétáradó
lángoló ösvényeken fut tova -
egy új vakmerőség első léptei, óh!

* 

A versek eredeti megjelenési helye: Tomaso Kemeny, Qualità di tempo, Società di Poesia-Guanda, Milano, 1981